Center for Legal Analyses-Kalligram Foundation (www.cla.sk)

Nagy Ildikó, Horváth Péter

Szeptember 2002-Február 2003

A CLA-Kalligram a kedvezménytörvény megszületése óta kíséri figyelemmel a kedvezménytörvény immáron egy éves szlovákiai fogadtatásának és alkalmazásának körülményeit. E tanulmány szorosan kapcsolódik az előző elemzéshez, amely a tavalyi magyarországi kormányváltásig (2002. augusztusáig) kísérte figyelemmel a vita kibontakozását, a tárgyalások menetét, illetve a kedvezménytörvényhez való szlovákiai viszonyulást. Az alábbi tanulmány 2003. januárjáig kíséri figyelemmel az úgynevezett státuszügy kibontakozását a hazai és a nemzetközi események tükrében. Nem csupán leíró jelleggel próbál rámutatni a két ország között kialakult vita egyes aspektusaira, a tárgyalások menetére, a közhangulat alakulására, hanem inkább a vitába bekapcsolódó hazai és nemzetközi szereplők – intézmények, kormányok és személyiségek - egyes nyilatkozatokból kiolvasható szándékait és elvi álláspontjait veszi górcső alá.

A kedvezménytörvény kérdése 2002-ben nemcsak a szlovák-magyar viszonyban játszott fontos szerepet, hanem Szlovákia belpolitikai életében is. A kérdést több síkon lehet megítélni. Az első a szlovák és a magyar kormány közti kommunikációt jelenti, amely a konfrontáció több elemét hordozta magában. A magyarországi kormányváltás okán, 2002. első felében kommunikációs problémák léptek fel a két ország között, ami bonyolult viszonyokat idézett elő a visegrádi országok együttműködésében. A Magyar Koalíció Pártja ugyancsak nehéz helyzetbe került. A párt vezető képviselőinek túlnyomó többsége azonosul a kedvezménytörvény tartalmával, és fenntartással fogadja a szlovák kormány reakcióját a jogszabályra, miközben az MKP része volt és ma is tagja a kormánykoalíciónak. Ez szlovák belpolitikai viszonylatban könnyen ösztönözheti kormánykoalíció szlovák részét az MKP-val szembeni álláspont kialakítására. A kedvezménytörvény körül kialakult vita legutóbbi fejleményei, tehát az Európai Úniótól érkezett jelzések, mintha a szlovák pozíciót erősítenék, ugyanakkor még mindig nyitott maradt a lehetősége annak, hogy a problémát európai módon, konszenzusos megoldással oldja meg a két ország.

A kedvezménytörvény körül kialakult vita alanyai a magyarigazolvány kérelmezői, vagyis a szlovákiai magyar kisebbség tagjai. A szlovákiai magyar sajtó és a Magyar Koalíció Pártja ugyancsak sajátos szerepet játszik a két ország közti vitában. A nemzetközi intézmények közül az Európa Tanács, illetve közvetlenül jelentéstevője Eric Jürgens és az ET konzultatív testülete, a Velencei Bizottság foglalkozott a kérdéssel, de Rolf Ekeus, az EBESZ kisebbségi főbiztosa, illetve Günter Verheugen EU bővítési biztos is szerepet játszott az úgynevezett státuszügy rendezésében. A kedvezménytörvény túlnőtt Magyarország és szomszédai határain és nemzetközi kérdéssé vált.

A kedvezménytörvény megítélésében a magyar és a szlovák fél különböző alapelvből indul ki. Ezek olyannyira szilárdnak bizonyulnak, hogy kérdéses, csupán kétoldalú diplomáciával elérhető-e a megegyezés. A tavalyi év Szlovákiában a választások éve volt. A parlamenti választások kimenetele még két héttel a választások előtt sem volt egyértelmű, a szokásosnál nagyobb a bizonytalan szavazók tábora. Nyilvánvaló volt, hogy a kampány során bevetett témák hatással lehetnek a végső pártválasztásra. Nem lehetett kizárni, hogy a kampány tematizálása során a nacionalista és populista ellenzéki csoportosulások egy esetleges gyors szlovák - magyar kormányközi megegyezést a szlovák nemzeti érdekek feladásával magyaráznák. Ez a nacionalista hangvételű kampányok/pártok malmára hajtotta volna a vizet, ami a szavazók elriasztásával-, illetve a nacionalista szavazók mozgósításával járt volna.

A Medgyessy-kormány, amely megörökölte elődjétől a problémát a 2002. év végéig úgy módosítja a kedvezménytörvényt, hogy azzal elégedettek legyenek a szomszédos államok kormányai - köztük a szlovák kormány -, a nemzetközi intézmények és nem utolsósorban a határon túli magyar kisebbségek is. A megoldást négy feltétel teljesítésében látta, éspedig, hogy: meg kell őrizni a törvény eredeti célját, a magyarországi és a szomszédos országokban élő magyarok érdekeit kell szolgálnia, összhangba kell hozni az európai normákkal – a Velencei Bizottság ajánlásai alapján - valamint elfogadhatóvá kell tenni a szomszédos országok kormányai számára.

Tekintettel a 2002. szlovákiai választási kampányra valószinű, hogy a magyar kormány halogatta a téma felmelegitését, nehogy ezt kihasználva esetleg felerősödjön a magyarellenesesség Szlovákiában. A magyar kormány óvatossága mellett a szlovák kormány a kivárást választotta. Ez azonban Pozsonynak minden bizonnyal előnyösebb volt, mint Budapestnek. A kivárás taktikáját támasztja alá Eduard Kukan szlovák külügyminiszter vélemánye, amelyet 2003. január 7-én fejtett ki egy napilapnak: „Ezt a problémát nem mi okoztuk, a törvényt nem mi fogadtuk el, s így nem mondhatják nekünk, hogy egyezzünk meg. Ők – a magyar fél – fogadták el a törvényt, nekik kell úgy módosítaniuk, hogy ne okozzon több problémát. Hajlandók vagyunk tárgyalni a magyar kisebbség támogatásáról, de nem úgy, hogy eközben egy magyarországi törvényről beszélünk”. A szlovák álláspont üzenete nem kevesebb, mint az, hogy nem a szlovák fél kötelessége kezdeményezni a tárgyalásokat, megfogalmazni ajánlásokat a törvény módosításának mikéntjéről, elfogadtatni az európai intézményekkel és eurokonformmá tenni, vagyis összhangba hozni az EÚ-s normákkal, ahogyan azt a Velencei Bizottság ajánlása kimondja. A szlovák álláspont szerint a felelősség teljes mértékben Magyarországot terheli. Sőt, úgy tűnik, a szlovák fél nem is hajlandó tárgyalni magáról a státustörvényről, legfeljebb a magyar kisebbséget érintő problémákról. „Ha a magyar kormány segíteni akar a szlovákiai magyar kisebbségnek, ezt a szlovák fél legitimnek tartja és elfogadja. Arról kell tárgyalni, hogyan lehet ezt a támogatást megoldani”, jelentette ki a szlovák külügyminiszter.

Kovács László magyar külügyminiszter január 8-án a magyar fél tárgyalási szándékáról úgy fogalmazott, hogy: „az előző magyar kormány Orbán Viktor vezetésével a parlamentbe egy olyan törvényt terjesztett be, amelynek egyes részei elfogadhatatlanok voltak néhány szomszédos ország számára és nem voltak összhangban az európai intézmények normáival sem. Medgyessy Péter kormányára maradt a feladat megszüntetni a fennálló feszültséget a törvény módosításával”, és olyan megoldást találni, amely „összhangban áll az európai normákkal, elfogadható a szomszédos országok kormányai számára, egyúttal a szomszédos országokban élő magyarok érdekeit szolgálja.”

A szlovák tárgyalási pozíció 2002. második felében erősödni látszott. Ez elsősorban az európai intézmények magyar kedvezménytörvényt bíráló véleményének következménye. Az európai intézmények bírálata sarokba szorította a Medgyessy-kormányt annak ellenére, hogy az - elődjével ellentétben – a megegyezést szorgalmazza. Teszi ezt a keményen fellépő magyar ellenzékkel szemben, amely élesen bírálja a jelenlegi magyar diplomácia lépéseit. A FIDESZ azzal riogatja a közvéleményt, hogy a törvény módosításával az tartalmilag kiürül, ami a várt és ígért támogatások drasztikus csökkenéséhez vezetne, és ez létében veszélyeztetné a határon túli magyar kisebbségeket. A legnagyobb ellenzéki párt azt nehezményezi leginkább, hogy törvénymódosító csomagjával a magyar kormány túlmegy az európai ajánlásokon.

A sokat idézett Velencei Bizottság ajánlásait eleinte mind a szlovák, mind a magyar fél megpróbálta saját érveinek alátámasztására használni. Például Szlovákia kezdettől fogva azt kifogásolja, hogy a kedvezménytörvény etnikai alapú megkülönböztető elemeket tartalmaz, valamint, hogy a törvénynek területen kívüli hatálya van, amely az európai jogrendben megengedhetetlen. A Velencei Bizottság jogi szakvéleménye ugyanakkor legitimnek tartja az anyaország támogatását, ha az a határain túl élő nemzetrész azonosságtudatának és kultúrájának megőrzésére irányul. Ehhez azonban hozzá kell járulnia az adott országnak is, amelyben az érintett kisebbség él.

2002. májusáig, az Orbán-kormány leváltásáig a tárgyalások főképp külügyi államtitkári szinten zajlottak. Bár Németh Zsolt és Jaroslav Chlebo néhány találkozása nem vezetett eredményre. A magyarországi kormányváltást követően a magyar diplomácia és a magyar miniszterelnök kétoldalú megbeszéléseken próbálta egyeztetni partnereivel az elvi álláspontokat. A román-magyar egyeztetés ilyen szellemben zajlott, aminek eredményeként az ősz folyamán a két miniszterelnök majd a két külügyminiszter megegyezett a kedvezménytörvény kölcsönösen elfogadható módosításáról.

Ezzel szemben a szlovák álláspont fokozatosan megváltozott, és a kérdés megoldását szakértői csoportokra kívánta bízni, illetve a kisebbségek ügyeit felügyelő szlovák – magyar vegyes bizottság feladatkörébe akarta átutalni. Azzal érvelve, hogy a két ország között 1995-ben aláírt alapszerződés a vegyes bizottságok létrehozásával biztosítja azt az intézményesített keretet, amely a kisebbségeket érintő vitás kérdéseket hivatott megoldani. Kérdéses, hogy ez a mechanizmus tényleg képes-e érdemi ajánlásokat megfogalmazni, és megoldást találni a kedvezménytörvény módosítására, illetve szlovákiai alkalmazhatóságára. A vegyes bizottság megalakulásától kezdve, 1998 novemberétől, mindössze háromszor ülésezett és az eddig megfogalmazott 39 ajánlásából legfeljebb 12 – 15 teljesült maradéktalanul. A bizottság ajánlásai nem kötelező érvényűek, és a „felügyeletet” biztosító külügyminisztérium, illetve a „kormány dönt arról, melyik ajánlást milyen mértékben fogadja el” Végső soron tehát a kedvezménytörvényre vonatkozó ajánlásokról is a külügyminiszter döntene. Ha tehát a szlovák a kormány ténylegesen le akarná zárni ezt a vitát, először a diplomácia vezetőinek kellene megegyezniük az alapelvekben. Ezt követően a megoldási javaslatok kidolgozásával és a gyakorlati lépések megtételével nyugodtan megbízhatnák a vegyes bizottságot. És nem a testülettől kellene elvárni az alapelvek megfogalmazását.

2002. júniusától Szlovákiában sokkal visszafogottabb véleménynyilvánítást lehetett tapasztalni a kedvezménytörvénnyel kapcsolatban, mint ezt megelőzően. A parlamentben egy-egy, szinte egyéni kezdeményezésnek számító javaslaton kívül (SNS ellen-törvényjavaslata) nem volt napirenden a kedvezménytörvény. A kereszténydemokrata mozgalom részéről hangzott el ismételten az a vélemény, hogy ha Magyarország erőltetni fogja a kedvezménytörvény szlovákiai alkalmazását, akkor a szlovák parlamentnek kötelessége lesz ellenlépéseket tenni. Az ősszel megalakult új szlovák törvényhozás mintha kívülállóként szemlélné a kérdést, annak megoldását átruházva a külügyminisztériumra. Ezért talán ameglepetés erejével hatott, hogy Pavol Hrusovsky házelnök Budapesten Szili Katalinnal a kedvezménytörvényről is tárgyalt.

A szlovák pártok – ellenzékiek és a koalícióban lévők egyaránt – szintén jóval kevesebbet foglalkoznak a kedvezménytörvénnyel, mint az előző választási időszakban. A mindennapi aktuális belpolitikai témák, mint például az egészségügy reformja, a szociális kérdések, a közigazgatás átalakítása, a privatizáció, a NATO csatlakozás, azonban háttérbe szorítják a kedvezménytörvényt. Úgy tűnik, mintha a szlovák politikának és a politikai elitnek megfelelne az a kényelmes megoldás, hogy felsorakoznak a miniszterelnök és a külügyminiszter határozott álláspontja mögé. Nevezetesen, hogy a kedvezménytörvény okozta problémákat a magyar félnek kell megoldania és hogy semmi áron nem egyeznek bele a jogszabály szlovákiai alkalmazásába.

Egyedi helyzetben van a Magyar Koalíció Pártja. Kormányerőként köteles Szlovákia érdekeit képviselni, ugyanakkor fel kell vállalnia választói – elsősorban szlovákiai magyarok - érdekeit is, ami ebben az esetben ellentmondásba kerülhet a szlovák pártok által aposztrofált szlovák kormányérdekekkel. Ezt az MKP úgy próbálta meg áthidalni az ősszel, hogy felvállalta a közvetítést a kedvezménytörvény vitájában a szlovák és a magyar miniszterelnök között. A sikeresnek tűnő kezdeményezés azonban nem járt eredménnyel, mert Medgyessy Péter és Mikulás Dzurinda november 26-i budapesti találkozója kudarccal zárult. A két miniszterelnök nem egyezett meg a kedvezménytörvény magyar fél által javasolt módosításában. Dzurinda ragaszkodott a már említett szlovák állásponthoz, vagyis elvileg nem értenek egyet a kedvezménytörvénnyel, s hogy a nemzeti kisebbségek támogatását csak az alapszerződés keretein belül tudják elképzelni. Medgyessy tudomásul vette a szlovák álláspontot, s hogy a tárgyalás során nem történt előrehaladás. Egyúttal bejelentette, hogy szükségesnek tartja a MÁÉRT mielőbbi összehívását.

Ezt követően az MKP elnöke Bugár Béla nem titkolta csalódottságát a sikertelen tárgyalások okán, ugyanis az MKP készítette elő a talajt a megegyezéshez, abban bízva, hogy a két miniszterelnök megegyezik a kedvezménytörvény módosításának módjában. Az MKP ezt követően eldöntötte, hogy a továbbiakban nem hajlandó közvetíteni a kedvezménytörvény ügyében a két ország között és a megoldást rábízza a két ország vezetőire.

Dzurinda egyértelmű elutasító magatartása az eddigi legnagyobb feszültséget keltette közte és az MKP között. Az MKP ugyanis nem ért egyet Dzurinda álláspontjával, mert Bugár Béla, az MKP elnöke előzetesen megegyezett a kormányfővel a leendő megoldásban. Ezzel szemben Mikulás Dzurinda azt állítja, hogy nem a törvényről, vagy annak módosításáról egyeztek meg, csupán elvi síkon értettek egyet. Dzurinda álláspontjával a másik két koalíciós partner – az ANO és a KDH - is egyetértett, így az MKP egyedül maradt a vitában. Ezt Bugár Béla övön aluli ütésnek tekintette és nem titkolta, hogy erősen megingott a kormányfőbe vetett bizalma, ezért az ilyen viszonyok közepette az MKP a jövőben nem vállal közvetítő szerepet Pozsony és Budapest között.

A kedvezménytörvény okozta koalíción belüli feszült helyzettel az elkövetkező napokban meglehetősen sokat foglalkoztak a tömegtájékoztató eszközök. Nemritkán vetve fel azt a kérdést, hogy vajon az MKP nem mérlegeli-e a koalícióból való kilépését, ami az egész kormánykoalíció megingását jelenthetné. Meglátásunk szerint a szlovák tömegtájékoztató eszközök jócskán eltúlozták a téma napirenden tartását. Ha ez a feszültség az MKP és a többi koalíciós partner között tovább nőtt volna, ez hatással lehetett volna a december 6-i helyhatósági választásokra. Ugyanis ezáltal nehezebben alakulhatott volna ki helyi szinten a kormánypártok koalíciója. Ám a választások eredményéből arra lehet következtetni, hogy a pártvezetések vitája nem volt jelentős hatással a szavazók döntésére.

A választások hetében mégis szinte valamennyi párt vezetése úgy vélte, hogy a kedvezménytörvény kérdését fel lehet használni a maguk javára. A témától mindaddig tartózkodó HZDS is véleményt nyilvánított. Rudolf Ziak, a mozgalom alelnök pártja hivatalos állásfoglalását ismertetve jelentette ki, hogy Szlovákiában továbbra is problémát jelent majd a kedvezménytörvény elfogadása, ha nem veszik figyelembe a szlovák fél észrevételeit. Ziak szerint a magyar jogi normát a nemzetközi egyezményekkel ellentétben fogadták el, amely magában hordozza a területen kívüliség elvét. Ennek elfogadásához a két ország egyezségére lenne szükség. A kisebbségek támogatását szerinte bilaterális egyezmény alapján a szlovák – magyar Alapszerződés rögzíthetné.

A Szlovák közsolgálati televízió „5 perc múlva 12” című” vitaműsorában a KDH és a parlament elnöke Pavol Hrusovky ismételt meg egy korábban már hallott szlovák véleményt, miszerint Szlovákiát vonják ki a törvény hatálya alól (Ausztriához hasonlóan). A házelnök szerint Szlovákia szerinte nem ellenzi a magyar kisebbség külföldi támogatását, például az oktatás, vagy a kultúra területén, de ezt „világos és egyértelmű szabályoknak kell rögzíteniük, és a két állam egyezségén kell alapulnia, nem pedig egyoldalú döntésen” Az MKP szerepvállalásával kapcsolatban elmondta, hogy a Magyar Koalíció Pártja nem önhibájából lett részese a vitának, hanem Budapest hibás politikájának okán.

Bugár Béla az MKP elnöke erre azt válaszolta, hogy pártja a szlovák kormányfővel történt egyezség alapján akart közvetíteni a vitában. Bugár szerint ugyanis a szlovák kormányfő elfogadta az MKP azon módosító javaslatát, hogy a szlovák részről leginkább kifogásolt oktatási támogatások címzettjei immár ne az egyének, hanem az intézmények legyenek. A két miniszterelnök budapesti találkozóján azonban a szlovák kormányfő figyelmen kívül hagyva az MKP elnökével folytatott megbeszélést, kategorikusan elutasította magát a törvénymódosítást is. Bugár szerint ezzel megingott a szlovák miniszterelnökbe vetett hite, aki nem tartotta be a kettőjük közti szóbeli megállapodást. Monika Benová, a parlament integrációs bizottságának elnöke és az ellenzéki Smer alelnöke szerint Magyarországnak az EU tagság elérésével amúgy is fel kell adnia a státusztörvényt, ezért már most fontolóra kéne venni a törvény megszüntetését.

Egy harmadik vitaműsornak is témája volt ugyanezen a napon a kedvezménytörvény. A státusztörvény kapcsán Pavol Rusko, a parlament alelnöke elmondta, hogy a státustörvény teljesen felesleges, és hogy amit a magyar politikusok el akarnak érni, azt csak államközi egyezmények keretén belül lehet megvalósítani.

Az elmúlt év tapasztalatai azt mutatják, hogy a kedvezménytörvény körüli vita rendezése korántsem jelent olyan egyszerű feladatot, mint ahogy azt a laikus közvélemény, vagy akár szakmai körök várták volna. A két ország elvi álláspontjának, vagy akár a gyakorlati elképzeléseknek a pillanatnyi közeledése végig magában hordta az egymástól való távolodást is. Eme politikai vita leginkább egy végeláthatatlan sakkjátszmához hasonlít, amelyben azonban a játékosok előre nem határozták meg a játékszabályokat. A szlovák fél kevésbé igyekszik kezdeményezni, mig a jelenlegi magyar oldal pedig, mivel át kellett vennie a stafétabotot az első lépést megtevő Orbán-kormánytól, nem ismerte a játék összes viszontagságát és eltartott egy ideig, míg megismerkedett a valós helyzettel. A kölcsönös játékszabályok le nem fektetése, illetve állandó változtatása azonban mindkét felet egyaránt terhelik.

A két államfő szintén igyekezett távol tartani magát az ügytől. Az egyes politikai pártok közvetítő szerepe is kudarcot vallott (lásd. MKP szerepvállalása). Az európai intézmények közvetítése egy ilyen jellegű – két államot terhelő – vitában, sohasem lesz elmarasztaló az egyik fél számára, hanem ajánlástevő és mindig a kétoldalú megegyezésre szólítja fel a feleket (lásd Bős-Nagymaros vita). Az Európa Tanács, az EBESZ, vagy az Európai Bizottság a múltban is ilyen szellemben döntött és bizonyosra vehető hogy a jövőben is inkább ezt az utat választja a megoldáskeresésében.

A kedvezménytörvény kérdésével nemzetközi szinten leghosszabb ideje az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének jogi és emberi jogi bizottsága foglalkozik. A bizottság szlovák és román képviselői első alkalommal már a törvény hatályba lépése előtt kérték a magyar jogszabály felülvizsgálatát és egy közös álláspont kialakítását. A ET Eric Jürgens holland szocialista képviselőt bízta meg egy jelentés kidolgozásával, amelyet a későbbiekben egy határozat formájában a Közgyűlés is megvitathatott, majd elfogadhatott volna. Ez azonban mind a mai napig nem történt meg, mert a jogi és emberjogi bizottság az úgynevezett Jürgens-jelentést nem tartotta kellően kidolgozottnak és átdolgozásra mér többször visszaadta a szerzőnek. Legutoljára az ET parlamenti közgyűlése 2003. január 27-én döntött úgy, hogy a januári ülésszakon nem tűzi napirendre a témát. Előreláthatólag a magyar kedvezménytörvény ügye - a Jürgens-jelentés -, az elkövetkező ülések valamelyikén kerül tehát napirendre, vagyis az ET PK elé.

A magyar álláspont szerint mind a Jürgens-jelentés – amelyet a szerző már kétszer kapott vissza átdolgozásra -, mind Rolf Ekeus EBESZ főbiztos véleménye „magyarellenes”, bíráló és a törvény ellenzőit támogatja. Ekeus értelmezését a MÁÉRT júliusi tanácskozásán testületileg elutasították. A kedvezménytörvény kérdésének napirenden tartását az ET parlamenti közgyűlésében a szlovák és a román képviselők szorgalmazzák. Céljuk elérni, hogy a közgyűlés Magyarország számára szigorú ajánlásokat fogalmazzon meg. Ezzel szemben a magyar elképzelés az, hogy a kérdés végleg lekerüljön a napirendről. Magyarország számára az lett volna a kedvező, ha még az ET januári plenáris ülése előtt sikerült volna a törvényt módosítani az Országgyűlésben és ezt egyeztetni, majd elfogadtatni a szomszédos országokkal is. Ezáltal a kérdés az ET-ben is tárgytalanná vált volna. Az ET Parlamenti Közgyűlésében a törvény napirendre tűzéséért lobbizók a kérdést precedens értékűnek tartják. Azt állítják ugyanis, hogy ha a magyar törvényből nem vonják ki a két leginkább bírált elvet – az etnikai alapú támogatást, illetve a területen kívüliség elvét -, más országok is hasonlóan fogalmazhatnák meg a határaikon kívül élő kisebbségeiket támogató törvényeiket, például az Oroszországon kívül élő oroszok támogatására vonatkozót. A kedvezménytörvény kérdése azonban lezárulhat az úgynevezett „Standing committee” szintjén is. Ez a bizottság szintén megfogalmazhat ajánlásokat Magyarország számára és akkor a kérdés ugyancsak nem kerülne a közgyűlés elé. Amennyiben a kérdés a közgyűlés napirendjére kerül, at esetleges ajánlásokat kötelező érvényűek lesznek, és betartásukat a megfigyelők évente szigorúan ellenőrzik majd. Szlovákia álláspontja szerint a 2004-es uniós tagságot követően a kedvezménytörvény elveszti jelentőségét. Ezzel szemben a magyar álláspont az, hogy a kedvezmények és támogatások rendszere alapítványok formájában tovább élhet az Únión belül is, ha erről kétoldalú szerződések születnének (lásd Németország és Dánia viszonyában, illetve a Velencei Bizottság ajánlása). A kérdés az ET 2003. január 27-én kezdődő plenáris ülésén végül nem került napirendre, mert a jogi bizottság nem fogadta el a kiegészített Jürgens jelentést, és a kérdés sürgősségi megtárgyalását nem támogatta a képviselők többsége.

Eric Jürgens holland szocialista képviselő a kedvezménytörvény magyarországi, szlovákiai és romániai vitája nyomán kidolgozott jelentés-tervezete elfogadása esetén az ET PK határozatává válik. A jelentés többek között leszögezi, hogy „az anyaországoknak ügyelniük kell arra, hogy az általuk nyújtandó támogatás formája és lényege elfogadható legyen azon országok számára, ahol az adott nemzetrész tagjai állampolgárként élnek.” Jürgens a továbbiakban hivatkozik a Velencei Bizottság jelentésére, és leszögezi „az államoknak a más országokban elő nemzetrészük tagjai védelme érdekében kétoldalú, nem pedig egyoldalú megközelítést kell alkalmazniuk. A vonatkozó jogszabálynak négy alapelven kell alapulnia: területi szuverenitás, pakta sunt szervanda – a szerződesek betartása -, jószomszédi kapcsolatok, valamint az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok tisztelete, beleértve a diszkrimináció tiltását is.” Azt ajánlja az ET parlamenti közgyűlésének, hogy vegye figyelembe, „a szomszédos országok bírálták a magyarországi törvényt, mivel az nem vette figyelembe a felsorolt alapelveket. A jogszabállyal szembeni legfőbb kifogás az egyoldalú megközelítés alkalmazása.” Jürgens szerint létezik olyan vélemény is, hogy a törvény preambulumában feltüntetett „nemzet” fogalom definícióját bizonyos körülmények között a nemzet tagjait elválasztó államhatárok elutasításaként is fel lehet fogni. A szlovák fél állásfoglalása valószínűleg ebből indul ki, amikor azt állítja, hogy a kedvezménytörvény politikai kapcsolatot hoz létre Magyarország és a határon túli magyarság között. Jürgens úgy véli, hogy előzetes kétoldalú tárgyalásokkal és egyezményekkel valószínűleg elfogadhatóak, esetleg módosíthatóak lettek volna a jogszabály vitatott pontjai. Például a törvény hatályának kiterjesztése a magyar igazolványra jogosulttal együtt élő, nem magyar nemzetiségű személyre, az igazolványra nem jogosultak kizárása a gazdasági és szociális kiváltságokból, vagy a törvény alkalmazásában együttműködő kisebbségi szervezetek szerepe (SZKC tevékenysége). Jürgens javaslata szerint a közgyűlés határozatának utalnia kellene Rolf Ekeus 2001. októberében tett megállapítására. Ebben az EBESZ kisebbségi főbiztosa amiatti aggodalmának ad hangot, hogy „a kedvezménytörvény kétségbe vonja a kisebbségvédelemben elért korábbi fejlődést, és lehetővé teszi a többségi nemzet tagjainak diszkriminálását, ami végzetes hatással lehet a kisebbségekre”. A szlovák kormány elvi elutasító álláspontjának másik eleme ezt a véleményt tartotta mérvadónak. Jürgens végezetül olyan határozat elfogadását ajánlja a közgyűlésnek, amely a magyar kormányt a kedvezménytörvény módosítására kötelezi. Méghozzá a szomszédos országokkal folytatott kétoldalú tárgyalások és egyezmények alapján, figyelembe véve a Velencei Bizottság és az EBESZ kisebbségi főbiztosának véleményét, valamint az ET PK határozatát. Eric Jürgens ajánlásai kidolgozása során ellátogatott Pozsonyba és Budapestre is, ahol tárgyalt az érintett felekkel.

A kedvezménytörvény és a körüleötte kialakult vita témájává vált a nemzetközi szervezeteknek is, sőt jelentősebb külföldi napilapok érdeklődését is felkeltette. A Der Standard, tekintélyes osztrák napilap írja december 2-i számában írja, hogy Adrian Nastase budapesti látogatása során meglepően készségesnek mutatkozott, amikor kijelentette, hogy a kedvezménytörvény tervezett módosítása az EU jogrendjével összhangban áll és az esetleges bukaresti ellenvetéseket szakértői szinten kell megvitatni. A két fél stratégiai partnerségről írt alá megállapodást, így a Mikulás Dzurinda által képviselt szlovák álláspont elszigetelődni látszik. Ezzel szemben a Le Monde 2002. december 12-i számában megjelent kommentár szerint: „Budapest nem támogathatja 3,5 milliós magyar kisebbségét, mert ez a segítségnyújtás nem kompatibilis az EU törvényeivel. A kedvezménytörvény tartalmát folyamatosan módosítják azzal a céllal, hogy megfeleljen az Únió elvárásainak, amelyek nem engedik meg, hogy a nemzetiségi probléma az EU határain belülre kerüljön.” A Le Monde cikke szerint a kedvezménytörvényt „elhamarkodottan dolgozták ki a 2002-es magyarországi parlamenti választások függvényében.”

A Teleki László Intézet munkatársa, Kántor Zoltán az MTA által 2002. júniusban szervezett konferencián Változások a Kárpát-medence etnikai tér- és identitás szerkezetében tartott előadásában azt mondta, hogy a státustörvény újra intézményesíti a nemzetet, vagyis a magyar állam kapcsolatba kerül a határon túli magyar egyénekkel, míg eddig csak a szervezetekkel volt kapcsolatban. Kántor szerint a határon túli magyarok számára a magyarigazolvány jelképes vetülete egyes rétegeknél fontosabb, mint a tényleges kedvezmények. Az igazi kedvezményeket a mobilisabb rétegek tagjai használhatják fel (diákok, pedagógusok). A státustörvény főleg az időseknél azt az érzést kompenzálja, amelyet a mindennapi politikai légkör kelt bennük, vagyis hogy másodrangú állampolgárok. Kántor a magyarigazolványt találóban nemzettagsági igazolványnak nevezi. A Magyarországgal szomszédos államokkal elsősorban politikai problémái vannak a törvénnyel, mert az egységes magyar nemzetben gondolkodik, miközben a törvény ellenzői állampolgárságban és államban gondolkodnak és ezt a fajta kötődést tartják elsődlegesnek.

Komoly számbeli és aránybeli eltérés mutatkozik a magyarigazolványok iránti érdeklődésben, a Szlovákiában és a többi (Románia, Ukrajna, Szerbia) Magyarországgal szomszédos államban élő magyarság között. Ez azzal indokolható, hogy az egyes országokban élő magyarság számára más jelentőséggel bír a magyarigazolvány, illetve az ezzel járó kedvezmények. A szlovákiai magyarság körében szerzett tapasztalatok szerint ennek jelentősége kisebb, mert gazdasági helyzete, összehasonlítva az előbb felsorolt országokban élő magyar kisebbségek helyzetével relatíve a legjobb, és életszínvonala lényegesen nem különbözik a szlovák átlagtól, sem a magyarországi életszínvonaltól. Épp ellenkező a helyzet a szerbiai, a romániai vagy az ukrajnai magyarok esetében, akik - főleg gazdaságilag - messze elmaradnak a magyarországi életszínvonaltól. Ezért a magyarigazolvánnyal szembeni elvárásaik sokkal nagyobbak, mint a szlovákiai magyaroké. A romániai tapasztalatok azt mutatják:, hogy a romániai magyarok többségének nem a magyarigazolvány szimbolikus értéke a fontos, hanem az, hogy milyen tényleges kedvezményeket biztosít, s ezen belül is a szülőföldön igénybe vehető kedvezmények állnak előtérben

Természetesen más tényezők is fontos szerepet játszanak abban, hogy Szlovákiában mindmáig aránylag alacsony az érdeklődők száma. Például, hogy a kedvezménytörvénnyel szemben éppen Szlovákiában tapasztalható leginkább az állami szervek elutasító magatartása, többek között konkrét ellentörvény, vagy rendőrségi vizsgálatok kilátásba helyezése, azokkal szemben, akik igénybe vennék a törvény kínálta kedvezményeket.

Szlovákiában 2003. január végéig összesen 59 640 magyarigazolvány-kérelmet nyújtottak be. Ez a szlovákiai magyarság számarányát tekintve 12 százalékot tesz ki, ugyanis a legutóbbi 2001-es népszámlálási adatok alapján 520 528 személy vallotta magát magyar nemzetiségűnek, ami Szlovákia lakosságának 9,7 % jelenti. Ha csupán a számok alapján értékelnénk a kedvezménytörvény fogadtatását a Magyarországgal szomszédos országokban, az Ukrajnai állapotot a szlovákhoz képest sikertörténetként jellemezhetnénk. Itt ugyanis a közel 157 ezer magyar nemzetiségű állampolgár majdnem kétharmada (94 ezer) váltotta ki magyar igazolványát. Valószínű, az itteni magyarság – gazdasági leszakadásának okán – az érzelmi viszonyuláson túl, a magyarországi munkavállalás lehetőségének kiterjesztését, illetve legalizálását várta. Szerbiában szintén nagyobb volt az érdeklődés a magyar igazolványok iránt. Itt közel 90 ezren gondolták, hogy kiváltják magyar igazolványukat.

A legnagyobb érdeklődés Romániában volt tapasztalható. A közel másfél-milliós romániai magyarság (az összlakosság 6,6%-a) 24,1 % élt ezzel lehetőséggel (345 706 magyar igazolvány-kérelem). Elkedvetlenítő hatása volt egyrészt annak, hogy - az induláskor valóban jelentkező - nagy rohamnak technikailag nem tudott megfelelni az adminisztratíva, így akár több hónapig is várni kellett az igazolványok kiállítására. Másrészt, az oktatási-nevelési támogatásra tavaly Erdélyben benyújtott közel 35 ezer pályázat kifizetéséhez, még mindig több mint 1,4 Mld Ft (250 millió Sk) hiányzik.

A szlovákiai magyarság körében végzett felmérésünk megerősítette azt az eddigi tapasztalatot, hogy a többség érzelmi okból váltja ki a magyar igazolványt. Ez az állítás nemcsak az idősebb nemzedékre vonatkozik, hanem korosztálytól függetlenül dominál. A magyar igazolvány iránt érdeklődők vagy nem kívánnak élni a törvény adta lehetőségekkel, vagy még mindig nem tudják, milyen kedvezményekre jogosítja fel őket az igazolvány. Ez vonatkozik a pedagógusokra is, akik tapasztalatunk szerint még a nyári szünidőben is csak minimális mértékben éltek a lehetőséggel (ingyenes, vagy kedvezményes könyvtár-, illetve múzeumlátogatás, szakkönyvvásárlás, csoportos kirándulás, szakmai továbbképzés, stb). A Magyarországon tanuló szlovákiai magyar diákok szívesebben használják az általános diákigazolványt, mint a magyarigazolvánnyal járó, úgynevezett határon túli diákigazolványt, amelyet megkülönböztetőnek éreznek. Feltételezhetően ennek a tartózkodó, illetve visszautasító magatartásnak legalább két oka van. Az egyik, hogy a magyarországi általános diákigazolvány által nyújtott kedvezmények köre világos és egyértelmű a használók számára. Ezzel szemben az úgynevezett határon túli diákigazolvánnyal járó kedvezményeket a végrehajtási rendeleteknek kellett rögzíteniük, és ezek mindmáig nem világosak a többszöri változtatások és módosítások miatt. Nem egyértelmű azon intézmények köre sem, amelyekben a kedvezményekkel élhetnének a határon túli diákok. Például a mozik, üzletek, könyvesboltok, múzeumok, stb. üzemeltetői, vagy tulajdonosai (állam, önkormányzat, magánszemély) egyénileg döntheti el, megadják-e a kedvezményeket az érintetteknek.

Talán ezért sem volt tapasztalható annak komoly nyoma a szlovákiai magyar közvéleményben, hogy a pedagógusigazolványok, illetve diákigazolványok használata előnyt, és sok kedvezményt jelentett volna tulajdonosaiknak.

Ezek iránt az igazolványok iránt az érdeklődés csak lassan növekszik. 2003. január 30-ig 1349 pedagógusigazolványt, 31 oktatói kártyát és 4081 diákigazolványt adtak ki. Szlovákiában összesen 59 640 magyarigazolvány-kérelmet nyújtottak be. A tapasztalat azt mutatja, hogy 2002. végén és 2003. elején csökkent az érdeklődés az igazolványok iránt. Ez a következőkkel magyarázható: sikertelen volt a 2002. november 26-i Dzurinda – Medgyessy találkozó, vagyis a szlovák fél továbbra sem hajlandó tárgyalni a kedvezménytörvény módosításáról kormányszinten. A korábbiakban is azt tapasztaltuk, hogy a közvéleményre nagy hatással vannak a kétoldalú tárgyalások és azok eredménye, vagy eredménytelensége, s ez közvetlenül befolyásolja a magyar igazolványt kérelmezők számát. Ez a jelenség továbbra is hatással van a szlovákiai magyarokra, főleg azon régiókban, amelyek gazdaságilag gyengék, ahol nagyobb a munkanélküliség, ahol az emberek kiszolgáltatottabb helyzetben érzik magukat és amely régiók a szlovák – magyar nyelvhatár mentén vannak, vagyis, távolabb esnek a magyar határtól. Az érdeklődés átmeneti csökkenése magyarázható a téli időjárással is, amely megnehezítette, sok helyen lehetetlenné tette a területi irodák munkatársainak kapcsolattartását az érdeklődőkkel (kiutazását a távolabb eső községekbe). Végül a karácsonyi ünnepek és az ezt követő hosszú iskolai szünidő is okozhatta az érdeklődés csökkenését. Az SZKC központi irodavezetője, Pogány Erzsébet szerint a szlovákiai magyarokat elsősorban az a tény bizonytalanítja el, hogy nincs kommunikáció a szlovák és a magyar külügy között.

2003. január végi adatok szerint a magyar igazolványok iránti legnagyobb érdeklődés a komáromi és az érsekújvári járásokban volt a legnagyobb. Mindkettőben túllépte a 9 ezres számot. A dunaszerdahelyi irodában több mint 8 ezer kérelmet tartanak számot. Itt szükséges megjegyezni, hogy eme három járásban a legnagyobb a magyarok száma és aránya az összlakossághoz képest (50, sőt ennél nagyobb százalékos). A szlovák nyelvhatárhoz közelebb eső járásokban, az ország keleti részeiben (Királyhelmec), illetve a vegyesen lakott területeken (Léva) nagyjából egyforma érdeklődés tapasztalható a magyar igazolványok iránt (4 –5 ezer között Galántán, Léván, Losoncon és Rimaszombatban és Kassán). Utóbbinál meglepően magas arányú az igényelt hozzátartozói igazolványok száma ami háromszorosa a másutt kérteknek, amiből arra lehet következtetni, hogy Kassán egyrészt sok a vegyes-házasság, ahol mindkét fél igényli és a szlovák házastárs feltehetőleg toleránsabb magyar partnerével, mint más vegyesen lakott területen. Meglepően kicsi az érdeklődés a magyarigazolványok iránt a rozsnyói járásban – körülbelül ugyanannyi, mint Pozsonyban, - holott a rozsnyói járásban a magyarok száma nagyobb. A helyi vélemény szerint a kis érdeklődés (mindössze 2300 kérelem) azzal magyarázható, hogy – közeli határátkelő híján – a kedvezmények magyarországi igénybevétele, komoly anyagi áldozatot követel az igazolvány tulajdonosoktól. Tekintettel a Rozsnyón és környékén elők rossz gazdasági körülményekre, a nagy munkanélküliségre, az érdeklődés elsősorban a kedvezménytörvény kínálta munkavállalási lehetőségre irányult volna. A megkérdezettek csalódottságuknak adtak hangot amiatt, hogy a tervezett törvénymódosításból épp ez a számukra oly fontos lehetőség marad ki.

A magyar igazolvány-kérelmezőkkel folytatott beszélgetések során szerzett tapasztalatok lényegesen nem térnek el a fél évvel ezelőttiektől. Az idősebb nemzedék tagjai továbbra is főképp érzelmi okokból kérelmezik a magyar igazolványt, amelyben a magyar nemzethez való tartozás jelképét látják. Az 1945 után elszenvedett sérelmek erkölcsi elégtételét látják az igazolványban és mementónak szánják az utódoknak. Az igazolványokkal járó kedvezményekre csak elenyészően kis százalékuk tart igényt. A középnemzedék tájékozottabb a kedvezmények köréről, mint félévvel ezelőtt. A megkérdezettek anyagi helyzetüktől függően kívánják Magyarországon igényben venni a kedvezményeket. Csak akkor utazom Magyarországra, ha megengedhetem magamnak és lesz rá pénzem, hogy elvigyem az egész családomat. A középgeneráció tagjai a három hónapos munkavállalást nem tartották komoly segítségnek, mert csak átmeneti megoldást jelentett volna egyes családok nehéz anyagi helyzetében. Ezzel szemben nagy várakozás előzte meg az oktatási-nevelési támogatást – amely még Szlovákiában nem indult be -, de amelyet szinte valamennyi megkérdezett igénybe akar venni. Megoszlanak a vélemények arról, hogy ez a támogatás a családokat avagy az iskolákat illesse meg, de a többség szerint az oktatási intézmények is a célnak megfelelően kezelnék a pénzt, tehát a gyermekekre fordítanák azt. A szülők általában megbíznak az iskolák vezetésében.

A fiatalok hozzáállása lényegesen nem változott meg a tavaly tapasztaltakhoz képest. Továbbra is vannak téves elképzeléseik, például hogy a magyarországi letelepedést segíti elő, illetve, hogy gyorsítja a magyar állampolgárság megszerzését a a magyar igazolvány, holott ez épp ellentétes a kedvezménytörvény által rögzített „szülőföldön maradni” alapelvvel.

Mivel fél évvel ezelőtt még nem volt mérhető a pedagógus-, és diákigazolványok iránti érdeklődés, a jelenlegi adatok csak kiindulási pontnak tekinthetők. Amint a korábban említett adatok is igazolják, az érdeklődés messze elmarad a szlovákiai magyar diákok és pedagógusok összlétszámától, illetve a törvényalkotók elvárásától. Ennek legfőbb oka, a járulékos igazolványokkal nyújtott kedvezmények tisztázatlansága. A pedagógusok körében sem pontosan tisztázott, hogy milyen konkrét kedvezményekhez juthatnának és ezért nincs, ami motiválná őket.

Az iskolaigazgatók körében gyakran hallható vélemény, hogy az oktatási – nevelési támogatás folyósításának legegyszerűbb és legcélszerűbb módja az lenne, ha az iskolák kapnák meg a pénzcsomagot és ezek az intézmények fordíthatnák a pénzt a gyermekek azámára sükséges taneszközök megvásárlására. Ezt a támogatási formát a szlovák fél is elfogadható megoldásnak tartaná.

A szlovákiai közvéleményre bizonyára hatással lesz az a tény, hogy az Illyés Közalapítvány 2003. január elején kilenc nagysallói magyar családnak folyósította az oktatási nevelési támogatást. A hír megjelent a szlovák sajtóban is, és ismét fontos témává tette a kedvezménytörvényt. A szlovák külügyminiszter a szlovák sajtóban nem értékelte a történteket, hanem diplomáciai úton kért magyarázatot a magyar külügyminisztériumtól. Az Illyés Közalapítvány lépésével nem értett egyet az SZKC elnöke Mézes Rudolf sem, aki elhamarkodottnak tartotta ezt a lépést. 2002-ben ugyanis az SZKC azzal a kéréssel fordult az Illyés Közalapítványhoz, hogy az általa meghirdetett „Szülőföldön magyarul” c. pályázatból Szlovákiát egyelőre hagyják ki. Az SZKC szükségesnek tartotta megvizsgálni, hogy az adott politikai helyzetben milyen rizikót jelent a pályázat beindítása Szlovákiában. A kivárás másik oka az volt, hogy az SZKC szerint nem végiggondolt a kifizetések rendszere, és ezért nem biztosított a pénz eljuttatása minden családhoz. Itt szükséges megjegyezni, hogy az SZKC itt változtatott korábbi álláspontján, amikor az egyéni kifizetést támogatta. Az általa 2002-ben készített felmérésből, amely során 11 ezer családot kérdeztek meg, az derült ki, hogy a szlovákiai családok többsége rá van szorulva mindennemű támogatásra. Ebből kiindulva az SZKC most azt az álláspontot képviseli, hogy az Illyés Közalapítványnak ki kell találnia - a szlovák – magyar megegyezésnek megfelelően – egy olyan rendszert, amelyben mindenki egyforma eséllyel jut hozzá az információkhoz, s ezek révén az anyagi támogatáshoz. Az SZKC szerint ezt a közvetítő szerepet a Szlovákiai Magyar Szülők Szövetsége kaphatná meg.

A kedvezménytörvény ügye még egy év elteltével is lezáratlan. Az Euópa Tanács Parlamenti Közgyűlése feltehetőleg tavaszi ülésszakán tűzi napirendre a jogszabály vitáját. A szlovák-magyar érdemi tárgyalások még csak el sem kezdődtek, sikeres kimenetelük beláthatatlan. A magyar Országgyűlésben az elkövetkező hetekben fogják a képviselők megvitatni a Medgyessy-kormány törvénymódosítását, és döntésük eredményétől függ, milyen visszhangot vált ki az európai intézményekben, a szomszédos országok kormányainál, illetve a határon túli magyarok körében. A törvény körül több mint egy éve folyó vita többet ártott, mint amennyit segített az érintetteknek, a határon túli magyar kisebbségnek. Ezzel foglalkozott a Magyar Koalíció Pártja Országos Tanácsának XXIII. ülése is, amely határozatban szögezte le: ,,nyugtalanítónak tartja a státustörvénnyel kapcsolatos hosszadalmas és nem áttekinthető módosítási folyamatot, ami árt a határon túli magyarok érdekeinek, és zavart okoz a két- és sokoldalú kapcsolatok fejlődésében. Az MKP továbbra is kitart amellett, hogy a törvény az elfogadható módosítások után is őrizze meg eredeti szellemét és küldetését. Az MKP a tervezett módosításoknak csak azt a változatát támogatja, amelyek nem lépik túl a Velencei Bizottság ajánlásainak keretét és nem csorbítják az eredeti törvény adta lehetőségeket. A törvénymódosítások végső változatának mielőbbi elfogadása érdekében az MKP Országos Tanácsaa szorgalmazza a MÁÉRT belátható időn belüli összehívását”.

Az alábbiakban időrendi sorrendben közöljük a státusztörvény vitáját kísérő és befolyásoló politikai eseményeket, nyilatkozatokat, állásfoglalásokat, amelyekből világosan kiolvasható a vita kibontakozása, alakulása.

Május 9. : Budapesten Medgyessy Péterrel és Kovács Lászlóval találkozott Markó Béla, Bugár Béla és Kasza József. Medgyessy kormányfőjelölt már ekkor jelezte, hogy felülvizsgálatra szorulnak az Orbán – Nastase paktum bizonyos elemei és erről tárgyalni kívánnak a román féllel. Markó kijelentette, ha bizonyos elemeit módosítják is, nem szabad érinteni a megállapodást. Medgyessy megjegyezte, az MSZP elkötelezett abban, hogy a jogszabály működjön, Kovács pedig megismételte, hogy olyan átfogó megoldást kell találni, amely megfelel a törvény eredeti céljának, a határon túli magyarság, illetve Magyarország érdekeinek, továbbá összhangban áll az Úniós normákkal, illetve az adott ország jogrendjével

Május10. : A KDH továbbra is tart a kedvezménytörvény szlovákiai végrehajtásától. Frantisek Miklosko alelnök egy lakossági fórumon azt mondta, hogy szerinte a magyar kormány Szlovákia EU és NATO csatlakozása előtti pillanatban kezdi el a törvény érvényesítését, és majd ekkor juttat pénzt egyes szlovákiai alapítványoknak. Miklosko szerint a KDH ellentörvény-javaslatának továbbra is van létjogosultsága, mert a leendő magyar miniszterelnök sem kíván változtatni a kedvezménytörvényen.

Május 15. : A komáromi járásbíróság bírája átvette az SZKC állásfoglalását az ellene indított perrel kapcsolatban. A nyitrai kerületi hivatal szerint az SZKC jogosulatlan arra, hogy ajánlásokat készítsen a magyar igazolványok kiadására, mert ezzel idegen állam jogrendjét érvényesíti Szlovákiában. Stefan Nagy, a komáromi járásbíróság elnöke azt mondta, hogy a beadvány áttanulmányozása után a lehető legrövidebb időn belül kitűzik a tárgyalást, továbbá, hogy egyetlen politikai párt vagy intézmény sem gyakorolt nyomást a bíróságra.

Május 24. : Európa jövőnk tízparancsolata címmel komáromi magyar értelmiségiek egy csoportja felhívást intézett az MKP-hoz, amelyben megfogalmazták, mit várnának el az MKP-tól a jövőben a magyarság érdekeinek képviseletében. Pl. az 1945 – 48 közt elkobzott személyi és közösségi tulajdon visszaszolgáltatását az államilag támogatott magyar egyetem létrehozását, illetve az önkormányzati rendszer megerősítését. A felhívás üdvözli a kedvezménytörvényt, amely az aláírók szerint összhangban áll az európai integráció szellemével és lehetőséget nyújt az elszakított nemzetrészek határmódosítás nélküli egyesítésére. Elvárják a mindenkori magyar és szlovák kormánytól, hogy ne akadályozza, hanem segítse a törvénybe foglalt lehetőségek elérését.

Május 29. : Mikulás Dzurinda levélben hívta meg Medgyessy Pétert első hivatalos szlovákiai látogatására. Dzurinda annak a meggyőződésének is hangot adott, hogy a két ország a jószomszédi kapcsolatok jegyében megegyezik a kedvezménytörvény kérdésében is.

Június 3. : Ján Slota pártja, az SNS a főügyészségtől az MKP betiltását követeli, mert az, szerintük bizonyíthatóan a szlovák államiság, az ország önállósága és alkotmánya ellen lép fel. Slotáék a kormánytól azt követelik, hogy az új magyar kormánnyal azonnal kezdjen tárgyalást a kedvezménytörvény szlovákiai végrehajtásának korlátozásáról. Bugár Béla azzal utasította el Slotáék bejelentését, hogy butaságokkal nem foglalkozik.

Június 5. : A Vajdaságban nem egészen öt hónap alatt 78 ezren folyamodtak magyar igazolványért. Az érdeklődés amiatt csappant meg érezhetően, hogy gyakran csak több hónapos késéssel jutnak hozzá a kérvényezők az okmányokhoz.

Június 7. : A leköszönő Orbán-kormány május végére kidolgozta a kedvezménytörvény módosítását és erről tájékoztatták az MKP-t is. Ezt Bugár Béla az Új Szónak is megerősítette. Szerinte a tervezet nem érintette azokat a rendelkezéseket, amelyeket Szlovákia és Románia kifogásolt. A szlovákiai magyar napilap úgy értesült, hogy a romániai hozzátartozói igazolványokra és a státusiroda-hálózat működésére vonatkozott a módosítás.

Június 13. : Szabó Vilmos, a MEH kisebbségekért felelős politikai államtitkára a külügyi bizottságban bejelentette, a lehető leghamarább összehívják a MÁÉRT-et. Az új kormány magyarságpolitikáját jellemezve leszögezte: az Uniós csatlakozást követően is biztosítani kell a határon túli magyarság támogatását (vállalkozások fejlesztésével, befektetésekkel, adókedvezményekkel) Az Orbán-kormány gyakorlatától abban akarnak eltérni, hogy a támogatások átláthatók legyenek. A Medgyessy-kormány figyelembe fogja venni a határon túli magyar szervezetek véleményét minden őket érintő kérdésben.

Június 13. : Az Európa Parlament elfogadta nem kötelező érvényű, de nagy politikai súlyú bővítési határozatát. Ebben többek közt felszólítja Budapestet és Pozsonyt, hogy kölcsönösen megnyugtató megoldással zárják le a kedvezménytörvény vitáját. Sajnálatát fejezete ki amiatt, hogy a törvény kedvezőtlenül befolyásolta a szlovák-magyar viszonyt. A kérdésnek nincs egyoldalú megoldása és a szlovákiai magyarok elsősorban szlovák állampolgárok, áll a határozatban.

Június 17. : A román sajtó tájékoztatása szerint a vártnál jóval kisebb érdeklődés, illetve a költségek megtakarítása miatt, 16 területi tájékoztató irodából 10-et bezártak Maros-megyében. Az itteni 220 ezer magyarból 30 ezren igényeltek eddig magyar igazolványt, többségében nyugdíjasok, akiket nem érdekel a munkavállalás lehetősége.

Június 19. : Jaroslav Chlebo külügyi államtitkár az Új Szónak nyilatkozva elmondta, hogy várja a választ azokra a javaslatokra, amelyeket a kedvezménytörvény ügyében még márciusban elküldött akkori partnerének, Németh Zsoltnak. Ezeket nemrég megismételte új partnerének, Bársony András külügyi államtitkárnak. Azt is javasolva, hogy a szlovák-magyar vegyes bizottság társelnökeiként 2002. július első felében hívják össze a testület ülését Pozsonyba. Chlebo szerint ez a bizottság hivatott leginkább arra, hogy rendezze a magyar jogszabállyal kapcsolatos nézetkülönbségeket. A szlovák diplomácia úgy véli, hogy a legjobb megoldást egy közös politikai nyilatkozat elfogadása jelentené. Chlebo fontosnak tartja, hogy a kormányközi egyezség megszülessen a szlovákiai választások időpontjáig, tehát szeptemberig. Ellenkező esetben nem zárható ki, hogy a magyar törvény kampánytéma lesz Szlovákiában.

Június 20. : A szlovák távirati irodának azt nyilatkozta Kovács László magyar külügyminiszter, hogy Magyarország a szlovák-magyar vegyes bizottságban egy gyors konzultációval kész felmérni a kedvezménytörvény körüli helyzetet. Magyarország számára nem gond ezt a bizottságot összehívni, mert mielőbb összhangba akarja hozni a kedvezménytörvényt, a végrehajtási rendeleteket és az Orbán-Nastase egyezményt.

Június 24. : Az ET Parlamenti Közgyűlésének jogi és emberjogi bizottsága megkezdte a kedvezménytörvényről készült Jürgens-jelentés vitáját. Tabajdi Csaba a magyar álláspontot kifejtve arra kérte a szervezetet, adjon időt az új magyar kormánynak a törvény hatásainak felmérésére. A jogszabály hatályon kívül helyezését a magyar fél nem tartja elfogadhatónak, de készen áll azt módosítani a Velencei Bizottság ajánlásai alapján. A Jürgens-jelentésről a bizottság a júniusi ülésen nem szavazott, szeptemberben tér vissza a kérdésre. Az ET jogi bizottsága úgy döntött, hogy átdolgozásra visszautalja a jelentést Eric Jürgensnek. A magyar küldöttek saját sikerüknek tartják, hogy az eredeti javaslatot visszavonták és nem született határozat a kedvezménytörvény ügyében. Eric Jürgensnek össze kell vetnie a nemzetközi gyakorlatban létező kisebbségvédelmi törvényeket és figyelembe kell vennie a kedvezménytörvényhez fűzött és a Velencei Bizottság ajánlásaival összhangban lévő magyar kormányrendeleteket. Peter Weiss, a szlovák küldöttség vezetője úgy értelmezte a történteket, hogy a kedvezménytörvény kilátásba helyezett módosításával a magyar képviselők is elismerték Pozsony eddigi kifogásait, amelyek a területen kívüliségre és a diszkriminációra vonatkoztak.

Június 26. : Az SZK NT módosította a szlovák kedvezménytörvényt, hogy hatékonyabban lehessen irányítani a két és fél millió külföldi szlovákot támogató intézmények munkáját. Augusztustól a kormányhivatalban megalakul a külhoni szlovákok főosztálya. A parlamenti vitában elhangzott, hogy a törvény 1997-es elfogadása óta 8 ezer szlovák igazolványt adtak ki és ebből 300-at magyarországi szlovákoknak.

Június 27. : Az Új Szó kommentárjában a szerző azt írja, hogy mindenki másként értékeli az ET bizottságában lezajlott vitát a kedvezménytörvényről. Ha a kedvezménytörvény Meciar kormányzása alatt születik, Magyarországnak valószínűleg könnyebb lett volna azt külföldön eladnia. Most mindenki megpróbálja a lehető legtöbb hasznot húzni belőle. Peter Weiss a plenáris ülés elé akarná vinni az ügyet, ezzel növelve otthoni gyenge politikai támogatottságát. Az MSZP azt akarja bebizonyítani, hogy Fidesz nélkül is van élet, és hogy más is tudja védeni a határon túli magyar kisebbségeket.

Június 27. : Rolf Ekeus EBESZ kisebbségi biztos és Eduard Kukan szlovák külügyminiszter pozsonyi megbeszélése során egyetértettek abban, hogy a magyar félnek figyelembe kellene vennie a Velencei bizottság ajánlásait. Ki kellene iktatni a törvény azon részeit, melyek diszkriminatív jellegűek és exterritoriális a hatásuk. A szlovák diplomácia szerint ez ugyanis sérti Szlovákia állami szuverenitását

Július 1. : Az Esztergomban tartott visegrádi miniszterelnöki csúcson Dzurinda és Medgyessy kétoldalú megbeszélést tartott. Utána kijelentették: egyértelműen megvan a politikai akarat ahhoz, hogy tisztázzák a kedvezménytörvény miatt felmerült nézeteltéréseket a két ország viszonyában. Bár Dzurinda itt is hangsúlyozta, hogy Szlovákiában nem érvényesíthető egyetlen olyan törvény sem, amely sérti az ország szuverenitását, vagy etnikai alapon diszkriminálja a lakosságot. Elismerte, hogy minden államnak jogában áll érdeklődni a területén kívül élő kisebbségei iránt. A státustörvény szerinte nem érvényes Szlovákiában, így nincs ok a türelmetlenségre. Dzurinda nem válaszolt arra az újságírói felvetésre, hogy a szlovák fél elfogadható megoldásnak tartaná-e a státustörvény módosítását. A két miniszterelnök megegyezett, hogy a szlovák-magyar vegyes bizottság feladata lesz tisztázni, érdemben megvitatni a kérdéseket. Medgyessy bízik a megoldásban és a nézeteltéréseket megbeszéléseken kívánja tisztázni. Medgyessy szerint négy alapelvben állapodtak meg: a kedvezménytörvény törekvéseinek a kétoldalú kapcsolatokban megfelelő formáját kell megtalálni, a tárgyalások eredménye megfeleljen a szlovákiai magyarok számára kedvező legyen, teljes mértékben megfeleljen az EU kisebbségi politikájának és Szlovákia számára elfogadható megoldást hozzon.

Július 3. : A magyar és a szlovák külügyi államtitkár pozsonyi találkozóján Bársony András arról tájékoztatott, hogy a magyar fél kész módosítani a törvényt, miközben figyelembe fogja venni Szlovákia és a többi érintett ország kifogásait, valamint a Velencei Bizottság ajánlásait. A kérdést mindkét fél belátható időn belül óhajtja rendezni. Szerintük a vegyes bizottság már júliusban megfogalmazhatná a gyakorlati megoldásokat, miközben a szlovák fél legfőbb kifogása a törvény Szlovákiára vonatkozó intézményes rendezése, illetve a diszkrimináció-mentesség elvének be nem tartása. Bársony közölte, Magyarország a nyár folyamán tárgyalni fog az összes érintett szomszédos állammal.

Július 3.: Tóth Tamás magyar külügyi szóvivő szerint Magyarország kész arra, hogy még júliusban szakértői szinten a magyar – szlovák kisebbségi vegyes bizottságban tárgyalásokat folytasson a kedvezménytörvény végrehajtásáról.

Július 10. : A kárpátaljai magyaroknak több mint a fele, közel 85 ezren igényelték eddig magyar igazolványt.

Július 15. : Szabó Vilmos, a MEH kisebbségekért felelős államtitkára pozsonyban találkozott Jaroslav Chlebo külügyi államtitkárral. A megbeszélés során Szabó elmondta, a kisebbségi vegyes bizottság magyar tagjait még nem sikerült kinevezni. Chlebo megerősítette, hogy mindkét fél egyetért az alaptézisekben, viszont néhány kérdésben még különbözőek az álláspontok.

Július 17. : Budapesten összeült az V. Magyar Állandó Értekezlet. Legfőbb célja összegezni a kedvezménytörvény alkalmazásának egy éves tapasztalatát. Célja a magyar kormány által kidolgozott törvénymódosítás alaptéziseinek előterjesztése, illetve a határon túli magyar szervezetek általi véleményezése, a tervezet jóváhagyása. Minden résztvevő aláírta azt a záródokumentumot, melynek értelmében támogatják a Medgyessy-kormányt a törvény által kitűzött célok elérésében, és tudomásul veszik, hogy a kedvezménytörvényt módosítani kell.

Július 21. : J. Chlebo szlovák külügyi államtitkár, a Markíza kereskedelmi TV-ben közölte, hogy a magyar fél már döntött a törvény módosításáról, bár kérdéses, hogy ennek milyen lesz a valódi terjedelme.

Július 26. : Romániában megkezdték az oktatási-nevelési támogatások kifizetését. Májustól 10,5 ezer pályázat érkezett a Teleki oktatási központhoz. Ez irányítja a pályáztatással kapcsolatos teendőket. Próbaképpen utalványokat kézbesítenek a kedvezményezetteknek, de keresik a kifizetések leghatékonyabb módját.

Július 29. : Orbán Viktor, volt magyar kormányfő Tusnádfürdőn a Bálványosi szabadegyetemen kijelentette, van rá esély, hogy konszenzus alakuljon ki a magyar politikai életben a kedvezménytörvény módosításának kérdésében. A módosítást csak a határon túli magyarok teljes egyetértésével lehet végrehajtani.

Augusztus 3. : Peter Weiss, az ET PK szlovák küldöttségének vezetője levelet írt Walter Schwimmernek az ET főtitkárának. Ebben leszögezi, csak olyan módosítás tekinthető elvi megoldásnak, amely a kedvezménytörvényt összhangba hozza a nemzetközi joggal.

Augusztus 12. : Bársony András, magyar külügyi államtitkár a nagykövetek nyári értekezletén bejelentette, hogy októberben beterjesztik a magyar törvényhozásba a kedvezménytörvény módosítását. Figyelembe veszik a Velencei Bizottság ajánlásait, a szlovák és a román fél kifogásait és a törvényt összehangolják az EU jogszabályaival, amelyekkel a jelenlegi formájában nem áll összhangban. Az elképzelések szerint a kisebbségi magyarok magyarországi munkavállalását nem a státustörvényben, hanem államközi szerződésben kell szabályozni. Erről egy héttel korábban kötöttek szlovák-magyar egyezményt. Az oktatási-nevelési támogatás kérdésében az a tervezett módosítás, hogy ne a családokat, hanem a magyar tannyelvű iskolákat támogassák azok színvonalát növelendő. Ezt a támogatási formát az Új Szónak nyilatkozva Jaroslav Chlebo sem kifogásolta.Szerinet megmaradhatnak a tájékoztató irodák, de csak az adott ország jogszabályainak megfelelően működhetnek

Augusztus 17. : Valdimír Palko, a KDH alelnöke a választások után egy jobboldali koalíciót tartana elfogadhatónak, de a potenciális szövetségesek között nem ideális a viszony. A KDH a kedvezménytörvény szlovákiai végrehajtását illetően eléggé meghatározó ellentétben áll az MKP-val és ez a probléma egyelőre megoldatlan. (a Twist rádió Párbaj vagy párbezséd című vitaműsorában, 2002. augusztus 17.)

Augusztus 20. : Kovács László Ópusztaszeren jelentette ki, hogy a magyar kormány támogatja a határon túl élő magyarokat, de nem kíván beavatkozni szervezeteik, politikai pártjaik és intézményeik életébe. Magyarország az év végéig tisztázni akarja az EU-val az összes nyitott kérdést.

Szeptember 2. : Jaroslav Chlebo, a szlovák tárgyaló fél vezetője a szlovák távirati irodának azt nyilatkozta, hogy a kedvezménytörvénnyel kapcsolatos minden külföldi vélemény, beleértve a nemzetközi intézmények és személyiségek állásfoglalását a szlovák pozícióhoz áll közelebb. A szlovák fél ebből a szempontból tehát nyugodt lehetne, ugyanakkor a törvényen csak a magyar parlament változtathatna. Igy reagált az ET Parlamenti Közgyűlésének tanácskozására. Itt fogalmazódott meg, hogy ha Magyarország 2003. januárjáig nem módosítja lényegesen a vitatott kedvezménytörvényt, számíthat az ET bírálatára. Chlebo azt mondta, hogy szeptember elején kellene Pozsonyban összeülnie a szlovák – magyar szakértői csoportnak, amely megvitatná a nyitott kérdéseket. Az itt született eredmény után következne a szlovák-magyar vegyes bizottság ajánlása. Ez az ajánlás egy politikai jelzés lenne, hogy a két ország megegyezett a törvény módosításában.

Szeptember 2. : Az ET Parlamenti Közgyűlésének jogi bizottsága párizsi ülésén megtárgyalta Eric Jürgens kiegészített jelentését, amely a kedvezménytörvény visszavonását javasolja, és a törvény egészét értelmetlennek találja. A román és a szlovák képviselők javasolták a jelentést tegyék át a 2003. januári közgyűlés napirendjére. Magyarország vállalta a törvény módosítását a januári közgyűlésig. Jürgens szerint a törvény egyes részei ellentétben állnak a nemzetközi jog alapelveivel. Szlovákia saját érdemének tartja, hogy a kedvezménytörvény az ET Parlamenti Közgyűlése elé kerül.

Szeptember 3. : Szabó Vilmos a Szlovák Távirati Irodának nyilatkozva kijelentette, hogy az év végéig a magyar kormány az Országgyűlés elé terjeszti a módosításokat, amelyek megoldanák a Magyarország és szomszédai között felmerült problémákat, egyúttal beiktatnák a törvénybe az EU intézményeinek ajánlásait is. Szabó is megerősítette, hogy a tárgyalások szakértői szinten a következő héten elkezdődhetnek a közelgő szlovákiai parlamenti választásoktól függetlenül. Szabó szerint nem szlovák-magyar vitáról van szó, hanem arról, hogy a közép-európai térségben közösen kell a kisebbségi, és egyéb kérdéseket megoldani.

Szeptember 4. : A Magyar Nemzet – az ellenzékhez közeli napilap - idézi Németh Zsolt külügyi bizottsági elnököt, aki szerint a szlovák álláspont a kedvezménytörvénnyel kapcsolatban radikalizálódott. Jaroslav Chlebo ugyanis kijelentette: a szlovák fél a törvény lényegi változtatását kívánja. A szlovák radikalizálódás oka Németh szerint a közelgő szlovákiai parlamenti választás és a magyar kormány több hónapja észlelhető bizonytalan álláspontja.

Szeptember 4. : Pozsonyban magyar-szlovák jogszakértői egyeztetés zajlott a kedvezménytörvényről. A résztvevők a sajtónak semmiféle információt nem adtak. Chlebo azt sem árulta el, kik voltak jelen. Hangsúlyozta viszont, hogy folynak az egyeztetések, és szó sincs állóháborúról. Ez szerinte pozitív dolog.

Szeptember 5. : A MEMO média-figyelő ügynökség tájékoztatása szerint a kisebbségi kérdés májustól júliusig nem kapott elegendő teret szlovákiai médiákban. A magyar kisebbséggel a 141-ből mindössze húsz hírben foglalkoztak, ennek többsége a kedvezménytörvényt érintette. A jogszabállyal legtöbbet a szlovák közszolgálati rádió foglalkozott.

Szpetember 5. : Kovács László a Magyar közszolgálati TV-ben azt nyilatkozta, hogy a kedvezménytörvény módosítása néhány hetet, de lehet, hogy néhány hónapot vesz igénybe. Román partnerének már előterjesztette a módosítás alapelveit.

Szeptember 10. : Ion Iliescu és Rudolf Schuster Bukarestben közös sajtóértekezletet tartott, ahol elmondták, hogy a magyar parlament kénytelen lesz tudomásul venni a szomszédos államok kifogásait, ha Magyarország fenn kívánja tartani a jószomszédi viszonyt. Schuster szerint a kedvezménytörvény érzékeny téma Szlovákiában is. Mind itt, mind Romániában az a fő kifogás a kedvezménytörvénnyel ellen, hogy saját országában a többségi nermzetet diszkriminálja a magyar kisebbséggel szemben.

Szeptember 11. : Bálint Pataki József, a HTMH új elnöke Pozsonyban Csáky Pállal tárgyalt. Egyetértettek abban, hogy a szlovák – magyar megegyezésnek a Velencei Bizottság ajánlásából kellene kiindulnia, de erre a megegyezésre a szlovákiai választásokig már nem kerül sor, így ez a feladat már az új szlovák kormányra hárul.

Szeptember 12. : Jaroslav Chlebo Bukarestben tárgyalt román kollégájával, Christian Diaconescucval a magyar kedvezménytörvény módosításának kérdéséről. Megegyeztek abban, hogy a két ország közös alapokról kiindulva kívánja folytatni a magyar kormánnyal a konzultációkat a kedvezménytörvényről.

Szeptember 16. : Kovács László megerősítette, hogy a törvény módosítására az év végig sor kerül.

Szeptember 16. – Medgyessy Péter Brüsszelben hangsúlyozta Magyarország készségét a kedvezménytörvény megváltoztatására. Elismerte, hogy a törvény már több hónapja rontja a két ország kapcsolatát, és a törvényt az eddig szerzett tapasztalatok alapján fogja a magyar fél megváltoztatni. Arról még nem szólt, hogy a törvény lényegét változtatják-e meg, vagy csak a végrehajtó rendeleteket. Erre reagálva Romano Prodi, az Európai Bizottság elnöke megismételte, hogy Magyarországnak és Szlovákiának ebben a kérdésben egymás közt kell megegyeznie.

Szeptember 16. : Poszonyban tarották a CEFTA tagországok kormányfőinek csúcsértekezletét, amelyen Medgyessy Péter Adrian Nastaseval tárgyalt a szakértői tárgyalások folytatásáról, Mikulás Dzurindával azonban nem.

Szeptember 16. : Az új magyar kormány első száz napját értékelve Kovács László többek között kijelentette: „Mielőbb módosítani kellene a kedvezménytörvényt, mert nemcsak a szomszédoknak, hanem az európai intézményeknek is kifogásuk volt ellene. A törvény ugyanis nem egészen kompatibilis az európai normákkal.” Kovács szerint minden vitatott kérdés megoldható lesz az új szlovák kormány beiktatását követően.

Szeptember 17. : Jaroslav Chlebo távozik a külügyi államtitkári posztról, mivel a kormány görögországi nagykövetnek nevezte ki. Kinevezésekor még nem tudta megmondani, hogy ki veszi át az általa képviselt ügyeket, többek közt a kedvezménytörvény kérdés körét.

Szeptember 22. : Kovács László pozitívan értékelte a szlovákiai parlamenti választások eredményét a szlovák – magyar kapcsolatok szempontjából. Úgy véli, hogy egy olyan kormánykoalíció jön majd létre, amely jó partnere lesz Magyarországnak a magyar-szlovák együttműködés kérdésében és biztosítja a szlovákiai magyarok jogainak érvényesítését.

Szeptember 24. : A kedvezménytörvény életbelépése óta eltelt első kilenc hónap alatt 50 ezren igényeltek Szlovákiában magyar igazolványt.

Szeptember 24. : A magyar külügyminisztérium szóvivője, Tóth Tamás szerint az úgynevezett Jürgens-jelentés kiegészített változata már figyelembe vette a magyar kormány azon szándékát, hogy módosítja a kedvezménytörvényt. Tóth szerint ugyanis a jelentés első változata nem vette figyelembe a magyar érveket, és Szlovákia, illetve Románia kritikus álláspontjára épült.

Szeptember 25. : Mádl Ferenc magyar köztársasági elnök Budapesten a szlovákiai parlamenti választásokra reagálva annak a reményének adott hangot, hogy a szlovák – magyar kapcsolatokat jellemző pozitív tendencia megmarad, bár még nem kezdődtek el azok a tárgyalások, amelyek a kedvezménytörvényről kialakult vitában a megegyezéshez vezetnének.

Szeptember 26. : A Magyar Nemzet szerint Bukarest és Pozsony egyezteti a közös fellépést, amellyel el akarnák érni a kedvezménytörvény megváltoztatását. Az ellenzékhez közeli napilap azt veti a magyar kormány szemére, hogy még nem született döntés a törvény végrehajtásának anyagi biztosításáról és nem tudni, hogyan akarja a magyar kormány módosítani a jogszabályt. A lap szerint emiatt növekszik a határon túli magyarok félelme. A lap információja szerint a magyar kormány leállította a határon túli magyaroknak nyújtandó oktatási támogatást.

Október 9. : Az Európai Bizottság jelentésére reagálva Kovács László külügyminiszter Budapesten elmondta, hogy az év végéig a kormány módosítani fogja a státustörvényt, és így a teljesíti a jelentésben megszabott külpolitikai feladatát, amely a státusztörvény Romániai és Szlovákiai alkalmazásával kapcsolatos. A miniszter elmondta, Magyarország már több hónapja tárgyalásokat folytat a határon túli magyar szervezetekkel, valamint a szomszédos államok kormányaival, így a törvény akár novemberben a parlament elé kerülhet

Október 15. : Három nappal az új szlovák kormány kinevezése előtt Eduard Kukan kijelentette, hogy az új kormány külpolitikája nem változik meg. A kormány álláspontja az érzékeny kérdések kezelésében, mint amilyen a státustörvény, változatlan marad. Szlovákiának továbbra is fenntartásai vannak a törvény területen kívüli joghatályával és diszkriminatív jellegével kapcsolatban. Kukan szerint a magyarországi parlamenti választások óta javult a légkör a két szomszédos állam viszonya. A kormány azt szeretné, ha a kedvezménytörvény kérdése európai módon oldódna meg.

Október 22. : Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének politikai bizottsága budapesti ülésén találkozott Bársony András magyar külügyi államtitkárral. Bársony elmondta, a magyar kormány két héten belül elkészíti és a parlament elé terjeszti a törvénymódosítás szövegét. Az ET felszólította Budapestet, hogy a szomszédokkal való tárgyalás után módosítsa ezt a jogi normát. Bársony elmondta, a magyar kormány már két hónapja érdemi tárgyalásokat folytat szomszédaival és a kormány kötelezte magát, hogy az év végéig módosítja a státustörvényt. Az ET Parlamenti Közgyűlése magyar delegációjának tagja, Tabajdi Csaba ugyanitt elmondta, hogy Magyarország képes bilaterális szinten megoldani a kérdést és bízik abban, hogy a státusztörvény ügye nem kerül az ET PK 2003. januári ülésének napirendjére. Az ET által is követelt tervezett módosításokkal kapcsolatban megjegyezte, hogy azok jelentősen nem csonkítják meg a kedvezménytörvényt.

Október 24. : Mikulás Dzurinda kormányfői kinevezése alkalmából a diplomáciai testület tagjai előtt kijelentette, hogy mindent megtesz annak érdekében, hogy a szlovák – magyar vita a státusztörvényről megoldódjon. A kormányfő elmondta: „Olyan kezdeményezéseket fogok tenni, hogy az év végéig világos legyen, milyen módon változik a törvény”. Szerinte a státusztörvény alkalmazása jelenlegi formájában a szlovák belügyekbe való beavatkozást és a polgárok etnikai alapon történő diszkriminációját jelentené. Az elfogadható kétoldalú egyezség eléréséhez Medgyessy Péterhez fűződő jó viszonyát akarja kihasználni. Közben a magyar fél azt a kijelentését idézte, hogy a módosításra év végéig sor kerül. „Türelmes voltam a magyarországi parlamenti, és önkormányzati választások előtt. Most viszont itt az ideje, hogy tisztázzuk a félreértéseket.” A vita megoldásának határidejéről azonban nem volt hajlandó nyilatkozni

Október 29. : Eduard Kukan külügyminiszter új első helyettese az SDKU által jelölt államtitkár, Ivan Korcok lett, aki az integrációért, a biztonságpolitikáért és a Magyarországgal fenntartott kétoldalú kapcsolatokért felel majd. A másik államtitkár, az MKP által jelölt Berényi József lett. Kukan hangsúlyozta: a szlovák külpolitika az EU-ra, a NATO-ra és a szomszédokkal való viszonyra helyezi a hangsúlyt.

November 15. – Dzurinda és Nastase varsói találkozója során a szlovák kormányfő nem titkolta, hogy a státusztörvény ügye már hosszabb ideje nyugtalanítja, és a magyar fél határozottabb lépéseit várta a probléma megoldásában. Hozzátette, „Tekintettel arra, hogy az idő múlásával sem ismertek Budapest lépései, és módosító elképzelései, kénytelen voltam olyan lépésekről dönteni, amelyek biztosítják az ország szuverenitását és korlátozzák polgáraink etnikai alapú diszkriminációját”. Azt viszont már nem konkretizálta, milyen lépésekről lenne szó. Felhozta az Európai Bizottság jelentését, amely elvárja Magyarországtól, hogy Szlovákia és Románia állásfoglalását figyelembe véve módosítsa a törvényt. A Nastaseval való egyeztetést azzal magyarázta, hogy a törvény leginkább ezt a két országot érinti. Arra a kérdésre nem válaszolt, milyen lesz Szlovákia álláspontja, ha Magyarország mégsem módosítaná a törvényt. Arról sem szólt, milyen közös konkrét lépéseket tervez román kollégájával.

November 15. : A vilniusi 10-ek varsói találkozóján Dzurinda és Medgyessy megegyeztek abban, hogy november 26-án találkoznak Budapesten, a törvénymódosító csomag megtárgyalása okán.

November 17. : Budapesten összeült a VI. Magyar Állandó Értekezlet, amely a státusztörvény módosításával foglalkozott. A konferencia elfogadta az MKP delegációjának az oktatási támogatásokkal kapcsolatos javaslatát. Bugár Béla elmondta, a szlovák fél kifogásait egyenesen a kormányfővel konzultálta, és sikerült kompromisszumos megoldást találniuk. Az elfogadott ajánlások alapján az oktatási támogatásokat ezentúl az iskolák mellett működő érdekvédelmi szervezetek – szülői-, vagy pedagógusszövetség - kaphatnák meg. A támogatásokat nem az egyének, hanem az iskolák használhatnák fel saját belátásuk szerint. Ezáltal megszűnne a feszültség a két ország között, és semmi sem állná útját a törvény megvalósításának. Az MKP első ízben vállalta az összekötő szerepet Budapest és Pozsony között. Ha a megegyezést a két kormányfő is aláírja, ez egy új korszak kezdetét jelentheti, mondta Bugár. A magyar kormány képviselői szerint a módosítást még konzultálják a szomszédos országok kormányaival és a végső formáját azt követően terjesztik be a parlamentbe. Kovács László magyar külügyminiszter itt mondta először, hogy erre valószínűleg csak januárban kerülhet sor.

November 17.: A MÁÉRT konszenzussal fogadta el a törvénymódosítás elveit és az összes résztvevő fél aláírta az elveket rögzítő zárónyilatkozatot.

November 18. : Bugár Béla azt nyilatkozta, hogy a magyar Országgyűlésben megvan a politikai akarat a kedvezménytörvény módosításához, miáltal gyorsan lezárható a kérdés. A MÁÉRT ülése után Bugár optimistán nyilatkozott a nyitott kérdések mielőbbi lezárásáról, mert arra lehetett számítani, hogy Dzurinda és Medgyessy megegyezésre jut a november 26.- budapesti találkozón.

November 19. : Pozsony megkapta a kedvezménytörvény módosított változatát. Miroslav Mojzita, a szlovák külügyminisztérium hivatalvezetője nem zárta ki, hogy még a 2002. november 26-ra kitűzött Medgyessy-Dzurinda találkozó előtt egyeztetnek a két ország szakértői.

Vojtech Tkác, a HZDS alelnöke egy szlovák napilapban elmondta: „Ha Budapest csak kozmetikai változásokat tervez, javasolni fogjuk, hogy a kedvezménytörvény ügye kerüljön az ET Parlamenti Közgyűlése elé. Ugyanis sajtóhírek alapján a magyar módosító javaslat nem törölte el a jogi norma területen kívüli hatályát, holott ezt már eddig is élesen bírálták az illetékes európai szervek”

November 20. : Bugár Béla MKP-elnök szerint a MÁÉRT-en elfogadott módosító javaslatok megfelelnek a szlovák fél korábbi elvárásainak, mert behatárolják a Szlovákia területén működő irodák hatáskörét. Ugyanakkor lehetővé teszik azt is, hogy az oktatási nevelési támogatást szervezetek is megkaphassák. Igy a két kormányfő 2002. november 26-ra tervezett találkozóján végre megegyezés születhet a kedvezménytörvény végrehajtása ügyében. Bugár szerint a várható megegyezés az MKP közvetítő szerepének is köszönhető, hiszen a párt vezetői az elmúlt hetekben többször konzultáltak mindkét kormányfővel, hogy a szlovák-magyar kapcsolatokat hónapok óta beárnyékoló nézetkülönbségeknek véget vessenek.

November 25. : Az ET jogi és kisebbségi bizottsága párizsi ülésén újra áttekintette Eric Jürgens holland raportőr átdolgozott jelentését a kedvezménytörvényről. Az átdolgozott változat már nélkülözi a törvény hatályon kívül helyezését, ám magyar szempontból így is több kedvezőtlen kitételt tartalmaz.

November 25. : A két miniszterelnök másnapi fontos találkozója előtti feszült légkörben Pavol Hrusovsky, a a parlament és KDH elnöke azt nyilatkozta: reméli, hogy Budapest tudatosítja a kérdés fontosságát és olyan rendezést ér el a státustörvény ügyében, hogy a KDH nem legyen kénytelen újra elővenni a tavasszal egyszer már a parlament elé terjesztett ellentörvény-javaslatát. Szerinte Pozsonyban nem okozna koalíciós válságot, ha a jogszabály alkalmazásáról más lenne a kormánypártok álláspontja, mint a Magyar Koalíció Pártjáé. Bugár ezzel szemben úgy véli: „bármilyen ellenlépés kezdeményezése destabilizálhatja a kormánykoalíciót. Mindent megtettünk azért, hogy olyan törvénymódosítás szülessen, mely alapján a két kormányfő meg tud egyezni. Például a nevelési-oktatási támogatásról szóló 14. cikkely változtatását megkonzultáltuk mindkét miniszterelnökkel, ezzel kapcsolatban már egyezség született, és egyik félnek sem szabadna változtatnia álláspontján”

November 26. : Medgyessy Péter és Mikulás Dzurinda budapesti találkozója kudarccal zárult. Dzurinda a találkozót követően a Népszabadságnak nyilatkozva kijelentette: „Szlovákia ragaszkodik elvi álláspontjához, vagyis semmilyen idegen jogi norma nem érvényesülhet Szlovákia területén. A szlovák kormány azt sem engedi meg, hogy az ország lakosságának egy része etnikai alapú támogatásban részesüljön”. Dzurinda azt sem cáfolta, hogy álláspontját egyeztette Adrian Nastaseval a pár nappal korábbi varsói miniszterelnöki találkozó során. Dzurinda határozottan kijelentette, hogy a módosított törvény ellen is elvi kifogásai vannak, így a törvény alapvetően elfogadhatatlan Szlovákia számára. Szerinte a magyar törvény sérti Szlovákia függetlenségét, és etnikai alapon különbözteti meg a lakosságot. A szlovák fél a nemzeti kisebbségek identitásának, nyelvének, kultúrájának támogatását a Szlovák – Magyar Alapszerződés keretein belül tudja csak elképzelni. Növelni lehet a kisebbségek oktatási, kulturális támogatását, de csak az intézményeken keresztül. A kisebbségek helyzetének javítása a 12 létező szlovák – magyar vegyes bizottság feladata. Itt jelentette ki először a szlovák kormányfő, hogy bármilyen gyakorlati kérdésről hajlandó tárgyalni a magyar féllel, de csak a szlovák – magyar alapszerződésből kiindulva. Szlovákia megakadályozza a diszkriminatív kedvezménytörvény alkalmazását, és erről a szlovák kormány, illetve a parlament dönt – nyilatkozta Dzurinda. Medgyessy diplomatikusan tudomásul vette Dzurinda álláspontját hozzátéve, hogy a kérdésben nem történt előrehaladás a tárgyalások során. Bejelentette, hogy a Dzurindával és Nastaseval tartott megbeszélése után szükségesnek tartja újból összehívni a MÁÉRT-ot.

November 26. : Csáky Pál, a szlovák kormány alelnöke belső információkra hivatkozva azt nyilatkozta, hogy az EU és az Európai Bizottság egyetért a kedvezménytörvény javasolt módosításával. Csáky szerint a törvénymódosítás elfogadható valamennyi magyarországi politikai erő, valamint a határon túli magyar közösségek számára.

November 27. : A magyarországi lapok az eredménytelen kormányfői tárgyalást nagyon meglepőnek tartják. Kovács László az MTV reggeli műsorában beismerte, hogy meglepte őt a szlovák miniszterelnök kemény álláspontja. A magyar fél ugyanis feltételezte, hogy ha a kedvezménytörvényt összhangba hozzák az európai normákkal, elfogadható lesz a szlovák fél számára is. Megjegyezte, hogy a kedvezménytörvény csak rövid ideig lesz érvényben, hisz Magyarország Uniós csatlakozása után érvényét veszíti. Az EU egyetlen tagállamának sem engedélyezi más tagállamban élő kisebbségei etnikai alapon történő megkülönböztetését. Kovács annak a reményének adott hangot, hogy a szlovákiai önkormányzati választások után ismét tárgyalóasztalhoz ülnek a felek. Ezzel jelezte, hogy szerinte az elutasító szlovák magatartás összefügg a közelgő választással.

November 28. : Brüsszelben tárgyalt Csáky Pál kormány-alelnök Günter Verheugennel, az EU bővítési biztosával. Verheugen azt nyilatkozta, hogy a magyar kedvezménytörvénynek összhangban kell állnia a Velencei Bizottság ajánlásaival. Csak akkor alkalmazható, ha a két szomszédos ország ebben megegyezik, és ez az Európai Bizottság változatlan álláspontja. Ugyanakkor Szlovákiát és Magyarországot a mielőbbi megegyezésre biztatja. Verheugen elutasította azt a gondolatot, hogy az EB közvetítő szerepet vállalna a kérdésben a két ország között. Erre nem is kérte fel őket senki. Magyarország belügyének nevezte a törvény megszületését és annak időzítését. Az EB tanulmányozza a Budapesttől kapott törvénymódosítás tervezetet, ezért - ellentétben Csáky korábbi állításával - még nem tudott véleményt mondani róla,. Az EB szóvivője Jean-Christophe Filori jelezte, hogy más, érzékeny ügyekhez hasonlóan az EB az úgynevezett csendes diplomáciával próbál az kérdésben segíteni.

November 28 – A Nemzeti Tanács külügyi bizottságának elnöke, Ján Fígel a szlovák távirati irodának nyilatkozva elmondta: a két miniszterelnök tárgyalásának eredménytelenségét az okozta, hogy a magyar fél nem reagált konkrétan és pozitívan a jogos szlovák követelésekre. A vita szerinte nem használ a kétoldalú kapcsolatoknak, ám a megoldás a magyar kormány, illetve a parlament kezében van, hiszen itt fogadják el a módosításokat. Fígel szerint meg kell gondolni, vajon szükség van-e egy olyan törvényre, amely nem az eurokompatibilitás útján halad. A további tárgyalás lehetőségét szintén az Alapszerződés keretein belül látja, bár a kisebbségi vegyes bizottságot mostanáig csak időnként hívták össze a kapcsolatok javítás okán. Fígel szerint a szlovák ellenlépések megtételéről még korai lenne nyilatkozni.

November 29. : A szlovák kormány álláspontja szerint Szlovákia kész véleményezni azt a kedvezménytörvényt, amelyből kiiktatják a problematikus fejezeteket. Az ezekre vonatkozó konkrét szlovák javaslatot Mikulás Dzurinda átadta magyar kollégájának. A nyilatkozat szerint Szlovákia a kedvezménytörvényt kategorikusan elutasítja, de nem utasítja el a kétoldalú alapszerződésből eredő tárgyalásokat Magyarországgal a szlovákiai magyar kisebbség kulturális, nyelvi identitásának megerősítéséről.

November 29. : Adrian Nastase és Medgyessy Péter Budapesten abban egyezett meg, hogy a két ország külügyminisztere tárgyalni fog a kedvezménytörvény kölcsönösen elfogadható módosításáról. Nastase nagyra értékelte, hogy a magyar fél a törvényből kihagyja a leginkább bírált részeket. Medgyessy szerint a javasolt törvénymódosítást mindkét fél az európai normákkal összeegyeztethetőnek tartja.

November 30. : Az MKP elnöksége nyilatkozatban reagált a magyar és a szlovák miniszterelnök sikertelen tárgyalására. Az MKP sajnálkozását fejezte ki amiatt, hogy Mikulás Dzurinda a kölcsönösen megegyezett megoldással szemben egy egészen más álláspontot képviselt a tárgyaláson. Az MKP ezt a fejleményt veszélyesnek tartja, mert feszültséget okozott a két ország kapcsolatában és a szlovák kormánykoalícióban, de megingathatja Szlovákia pozícióját az integrációs folyamatban. Az MKP elnöksége elvárja a kormányfőtől, hogy az előállt helyzetet konstruktív tárgyalásokkal próbálja megoldani.

December 1. : Budapesten informális megbeszélést tartottak a V4-ek miniszterelnökei. Medgyessy Péter elmondta, a státusztörvényhez kapcsolódó érdemi tárgyalásoknak csak akkor lesz értelme, ha a szlovák kormányfő változtat negatív álláspontján a magyar fél módosító javaslataihoz. Ellenkező esetben nincs miről tárgyalni. Kovács László, magyar külügyminiszter azonban továbbra is lát esélyt az egyezségre. Szerinte különbség van a szlovák kormányfő elutasító álláspontja és a két külügyminisztérium szakértői csoportjainak állásfoglalása között. Először szakértői szinten kell összehangolni a pozíciókat, és ezt követően lehet csak politikai döntést hozni. Ilyen szellemben egyezett meg a Magyar és a Román kormányfő is.

Surányban ülésezett a Dél – szlovákiai Szlovákok gyülekezete, amely kiállt Mikulás Dzurinda elutasító álláspontja mellett. Állásfoglalásukban követelik, hogy az állam lépjen közbe és szüntesse be azon intézményeket, amelyek az itteni törvényekkel ellentétben alkalmazzák a státusztörvényt.

December 2. : Günter Verheugen EU bővítési biztos Brüszelben aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy Magyarország és Szlovákia még mindig nem oldotta fel a státustörvény miatti ellentéteket. A közös EU - szlovák parlamenti bizottságának ülésén Verheugen felszólította mindkét felet, hogy az egyoldalú megoldásokkal szemben diplomáciai úton keressék a megoldást. Megismételte az Európai Bizottság állásfoglalását, miszerint a státusztörvénynek összhangban kell lennie az „európai szabályokkal” és alkalmazásának a szomszédos állammal kötött egyezségen kell alapulnia. A biztos szerint nem lenne helyes, ha a bizottság az összekötő szerepét játszaná. Ugyanakkor mindkét kormányfőt biztosította támogatásáról és segítőkézségéről. A bizottság a státusztörvény módosító javaslatát egy héttel ezelőtt kapta kézhez, így még folyik elemzése, tahát tartalmáról nem nyilatkoznak.

December 2.-3.: Brüsszelben ülésezett az EP és a szlovák törvényhozás közös parlamenti bizottsága.Tudomásul vette azt az EP-határozatot, amely a magyar és a szlovák féltől kölcsönösen elfogadható rendezést vár el a kedvezménytörvény kérdésében. Erről a közös bizottság tagja, A. Nagy László, az MKP alelnöke tájékoztatott. A szlovák küldöttség tett egy próbálkozást az ügy kerüljön át a magyar – szlovák vegyes bizottsághoz. Ezt a javaslatot azonban egyik fél sem támogatta. A bizottság egyetértett az MKP képviselőjének álláspontjával, hogy az alapszerződés egy létező pozitív mechanizmus, a kedvezménytörvény pedig egy másik ügy és a kérdés ilyetén való leegyszerűsítése elfogadhatatlan. Brüsszelnek két elvárása van: a rendezés egyrészt az európai jogrendnek, másrészt mindkét ország érdekeinek feleljen meg. Az MKP közvetítő szerepét A. Nagy László pozitívan értékeli, és úgy gondolja, hogy a szlovák kormányfő egy fontos nemzetközi érdeket, illetve a két ország fontos belpolitikai érdekét – a megértést és a jószomszédi viszonyokat – alárendelte egy részletkérdésnek. Nevezetesen, hogy a kormányfő saját pártjának, az SDKU-nak akart jó pontokat szerezni a közelgő önkormányzati választások előtt és ezért próbált keményebb hangnemre váltani.

December 4. : Pozsonyban tárgyalt Eric Jürgens, az ET PK emberjogi bizottságának jelentéstevője, aki megismerkedett Pozsony státusztörvénnyel kapcsolatos állásfoglalásával. Látogatása során találkozott a parlament elnökével, a kormányfővel és a külügyminiszterrel. E. Kukan a tárgyalás során megismertette Jürgensszel a státusztörvénnyel szembeni elvi Szlovák álláspontot. Kukan szavai szerint a szlovák kormány elfogadhatatlannak tartja eme jogi norma exterritoriális hatását és diszkriminatív jellegét.

December 4. : Budapest megküldte Pozsonynak a választ azokra a státusztörvényre kapcsolatos szlovák kifogásokra, melyeket a két kormányfő november 26-i budapesti találkozóján Dzurinda ismertetett a magyar kormányfővel. A 15 pontba foglalt kifogásokon túl Dzurinda szerint a módosítások nem szüntetik meg a törvény alapvető hiányosságait. E. Kukan nem tudta megmondani, hogy a külügyminisztérium meddig fogja tanulmányozni a magyar fél levelét, mert felelősségteljesen akarják megfogalmazni a szlovák választ.

December 5.: Eric Jürgens Budapesten tárgyalt Kovács László külügyminiszterrel, aki azt tanácsolta az ET jelentéstevőjének, hogy amíg folynak a kétoldalú magyar – román, illetve magyar – szlovák tárgyalások, addig ne zárja le jelentését a státusztörvényről.

December 6. : Pozsonyban a szlovák kormánypártok koalíciós tanácsa foglalkozott a kedvezménytörvénnyel, de nem alakított ki közös álláspont. Pavol Rusko, az ANO elnöke elmondta: támogatja a kormányfő álláspontját, mely szerint a szlovák fél csak az államközi egyezmény alapján nyújtandó támogatásról hajlandó tárgyalni, magáról a státustörvényről nem. Ha a magyar parlament elfogadja a kedvezménytörvény ismert változatát, az ANO javasolni fogja a Szlovákia területén érvényes rendelkezéseit hatájtalanító törvény elfogadását.

December 11. : A magyar kedvezménytörvény módosításának elveiről született egyetértés Bukarestben a magyar és a román külügyminiszter tárgyalásán. Mircea Geoana szerint a módosításokkal azt kell elérni, hogy kikerüljenek a törvényből azok az elemek, amelyek politikai és jogi kapcsolatot létesítenek a határon túli magyarság és Magyarország között. Meg kell szüntetni a törvény területen kívüli jellegét, a diszkriminációt, valamint szélesebb értelemben össze kell egyeztetni az európai jogrenddel. Kovács ismertette azt a hét alapelvet, amelyet Magyarország az európai intézmények észrevételei alapján fogalmazott meg a törvény módosítására. A román külügyminiszter kijelentette, hogy az ismertetett elvek megfelelnek az Európai Bizottság legutóbb, illetve az európai intézmények korábban megfogalmazott észrevételeinek

December 12. : Kovács László a Nap-kelte című tévéműsorban közölte: Eduard Kukan szlovák külügyminiszterrel is tárgyalni kíván arról a hét alapelvről, amelyet a román fél elfogadott.

December 13. : Pozsony válaszolt arra a levélre, amelyben a magyar fél reagál a szlovák kormány 15 pontban megfogalmazott kifogására.

December 15. : Günther Verheugen, az EU bővítési biztosa levelet írt a három érintett ország kormányfőjének a státustörvény kérdésében. Magyar kérésre megvizsgáltatta az unió jogi apparátusával, mennyiben összeegyeztethető a státustörvény, illetve ennek módosító javaslata a Velencei Bizottság ajánlásával, valamint az EU-joganyaggal. A kifogásokat felsoroló szakvélemény szerint a törvény még a módosításokkal együtt sem eurokonform. Verheugen Magyarországot bíráló levelével magyarázható Pozsony hirtelen megmerevedett álláspontja. Továbbá az is, hogy a magyar kormány korábbi ígérete ellenére nem nyújtotta be az Országgyűlésnek a módosító csomagot.

December 17. : Németh Zsolt volt külügyi államtitkár, jelenlegi külügyi bizottsági elnök szerint nem helytálló Verheugen bírálata, mert olyan megállapításokat tartalmaz, amelyek ellentétesek a Velencei Bizottság álláspontjával

December 18. : Kovács László Budapesten kijelentette, hogy a karácsonyi ünnepek után sor kerülhet a szlovák partnerével való találkozóra, amelyen megvitatják a módosítás elveit.

Ezzel szemben a szlovák külügyminiszter kijelentette, hogy Verheugen levele jelentős mértékben egyezik a szlovák állásponttal, és a kedvezménytörvény módosítása nincs összhangban ezekkel az elvárásokkal.

December 18. : A magyar kormány elfogadta a kedvezménytörvény módosításának alapelveit.

2003. január 13. : Bársony András magyar külügyi államtitkár a Népszabadságnak nyilatkozva közölte, hogy Budapest már december 23-án levélben tájékoztatta a szlovák felet arról a hét alapelvről, amelyek értelmében a kormány módosítani kívánja a kedvezménytörvényt. Erről Kovács László már Romániával egyeztetetett. Pozsony válasza az volt, hogy nem kíván alapelvekről vitatkozni, csak a normaszövegről.

2003. január 13. : Pavol Hrusovsky, a parlament elnöke megbeszélést folytatott Budapesten Szili Katalinnal, az Országgyűlés elnökével a visegrádi országok parlamenti vezetőinek találkozóján. Hrusovsky elmondta, a kedvezménytörvény ügyére olyan megoldást kell találni, amely Brüsszelnek, valamint Budapestnek és Pozsonynak egyaránt megfelel. A magyar házelnök elmondta: a kedvezménytörvény kérdése jelenleg a kormányok asztalán van.

2003. január 14. : Kovács László, a folyamatban lévő törvény módosításáról az Erdélyi Riport című nagyváradi lapnak nyilatkozva fejtette ki, hogy 2001. őszén Magyarország számára elegendőnek látszott a Velencei Bizottság véleményének figyelembe vétele. Most, az Úniós csatlakozás küszöbén, Magyarországnak az EU véleményét jobban figyelembe kell vennie. A módosításról leszögezte: azért is szükséges mert értelmetlen egy nagy igényű, sok szívet melengető megfogalmazást és számos kedvezményt tartalmazó törvény, ha az nem alkalmazható a szomszédos országokban. Veszélyesnek tartja a törvény azon rejtett, de jól kiolvasható üzeneteit, amelyek hiú reményeket keltenek a határon túli magyarság körében. Kovács szerint az EU átmeneti megoldásnak elfogadja, ha az oktatási-nevelési támogatást intézmények, közösségek, civil szervezetek kapják, amelyek saját belátásuk szerint juttatják el a kedvezményezettekhez. A magyar igazolvány is megmarad, de a törvénynek egyértelművé kell tennie, hogy kulturális és nyelvi kötődést jelképez, nem úti okmány és nem személyi igazolvány.

2003. január 15. : Nagy politikai vihart kavart Szlovákiában, hogy kilenc felvidéki szülőnek az Illyés Közalapítvány kifizette a kedvezménytörvény rendelkezése alapján járó oktatási-nevelési támogatást. A szlovák külügyi tárca erre reagálva diplomáciai úton kért magyarázatot Budapesttől. Ugyanis a két kormány még nem jutott egyezségre abban, hogy a magyar jogszabály miként alkalmazható szlovákiai állampolgárok esetében.

2003. január 17. : Bálint-Pataki József, a HTMH elnöke elhatárolódott az Illyés Közalapítvány egyéni akciójától, és lépéseket tett annak érdekében, hogy ne ismétlődhessenek meg a támogatásokkal kapcsolatos problémák. Emlékeztetett rá, hogy 2002. márciusában a HTMH és az IKA között létrejött megállapodás értelmében erre nem lett volna mód. A történtek, szerinte ronthatják Magyarország tárgyalási pozícióit.

2003. január 24. : Eduard Kukan a szlovák kormány, illetve a külügy első száz napját értékelte. Újságírói kérdésre válaszolva nem tudta megmondani, hogy az ET 2003. január 27-én kezdődő plenáris ülésének napirendjére veszi-e Jürgens-jelentést. Kukan elmondta: „ a vegyes bizottság szlovák része az utóbbi fél évben nem ült össze. Jaroslav Chlebo távozásával egy vákuum keletkezett, és csak két héttel ezelőtt oldódott meg a bizottság vezetése Miroslav Mojzita kinevezésével. Ő már felvette a kapcsolatot a bizottság néhány tagjával, hogy ha Magyarország érdeklődést mutat a tárgyalások iránt, erre a bizottság legyen felkészülve. Szlovákia javasolja a magyar félnek a vegyes bizottság ülését, mert tárgyalni akar a kisebbségekkel kapcsolatos problémákról. Ha a magyar kormány segíteni akar a szlovákiai magyar kisebbségnek, ezt a szlovák fél legitimnek tartja és elfogadja. Arról kell tárgyalni, hogyan lehet ezt a támogatást megoldani.” Figyelemreméltó Kukan nyilatkozatában, hogy teljesen elvetette a kedvezménytörvényről szóló érdemi tárgyalásokat, ezzel szemben egy újfajta támogatási formáról beszélt. Arra a kérdésre, hogy mikor fog találkozni magyar partnerével, azt válaszolta: hivatalos meghívást eddig nem még kapott, Kovács László egyéb jelzése számára nem mérvadó. Szlovákia hajlandó kommunikálni Magyarországgal a vegyes bizottság talaján.

2003. január 25. : Az MKP Országos Tanácsa, ülésén jóváhagyta azokat a lépéseket, amelyeket a párt kedvezménytörvény ügyében tett. Bugár Béla elmondta: örülnek, hogy már Kukan külügyminiszter is azonos állásponton van az MKP-val. A pártelnök Kukannak arra a kijelentésére utalt, mely szerint elfogadható, ha a kedvezménytörvényből adódó támogatásokat a magyar fél a szlovákiai intézményeknek utalja át. Az MKP továbbra is a Velencei Bizottság ajánlásait tartja mérvadónak, tehát minden olyan javaslat, amely ezeket szűkíti, elfogadhatatlan a párt számára.

2003. január 27. : Az ET PK ülésének programjába nem került be a státustörvény kérdése. A szlovák és a román delegáció ugyan sürgősségi eljárással kezdeményezte a kedvezménytörvény kérdésének napirendre tűzését, ezt azonban a többség elvetette. A Jürgens-jelentés ugyanis még a módosításokkal együtt is sok hiányosságot tartalmazott.